A politikusok olyan kedvvel osztogatják a mi pénzünket, mintha ők lennének a Mikulás. Amivel sok esetben nem is lenne baj, csak ne csinálnának úgy, mintha az ő pénzük lenne.

Kedves Emberek, a mai napon ingyenes a tömegközlekedés Budapesten mondja Tarlós István és azt gondolja magáról, ő milyen jó ember. Mert ő gondol a budapesti polgárokra, meg az autósokra. Miközben kijelentése egyáltalán nem igaz. A tömegközlekedésre, talán nem kell jegy ezen a napon, de hogy ingyenes lenne!?  Épp ellenkezőleg, ezen a napon még többe kerül nekünk. Mivel a tömegközlekedés jó részét adóforintokból és nem jegybevételből fedezik, így mindannyian fizetünk érte, akik adózunk ebben az országban, azok is, aki soha fel sem ülnek egy HÉV-re sem. Azokon a napokon, amikor Tarlós jóvoltából nem kell jegyet venni, még több adóforintba kerül nekünk. De ezzel önmagában nem is lenne semmi baj. Ez egy ilyen üzlet. Az adófizetők többsége bizonyosan azzal is egyetért, hogy egy ilyen hó helyzetben, ne kelljen jegyet venni a járatokra. Csak szögezzük le, ettől a közlekedés még nekünk nem ingyenes. Tarlósnak nézőponttól függően talán. Tarlós persze dönthet úgy, hogy ma ne fizessünk a jegyekért, mert népszavazást nem lehet rá kiírni, de jó ha tisztában vagyunk ezt a pénzt nem ő adja nekünk, hanem mi adjuk magunknak. Tarlós és más sem fogja helyettünk kifizetni. Ahogy nem fizeti ki más helyettünk a 13. havi nyugdíjat és a tranzakciós adót. Tarlós, és a politikusok általában imádják a mi pénzünket nekünk osztogatni, hogy egy kis népszerűséget vegyenek rajta.

Mintha az egész magyar kormány politika a Mikulással versenyezne.  Rezsicsökkentés, foci stadionok, stratégiai intézetek, Ludovika, Magyar Művészeti Akadémia és ki tudja mi jön még. Jó lenne már egy olyan politikai garnitúra, aki felfogja, hogy nincs állami pénz, nincs kormánytámogatás. Csak közpénz van. Minden forint, amit az állam vagy a kormány kifizet, azt a mi pénzünkből teszi. Még a miniszterelnök fizetését, benzinszámláját, telefonszámláját és WC papírját, de még Tarlós buszjegyét is. Ha ők osztogatnak, akkor mi osztogatunk, ha nekünk osztogatnak, akkor magunknak osztogatunk. Ezt azonban, nem hogy a politikusok nem akarják érteni, de bennünk sem tudatosodott megfelelően. Ehhez több tudatos, öntudatos polgár kellene, akik észrevennék végre, hogy a mi közpénzünkből vesznek maguknak szavazatot és népszerűséget a politikusok. Magunknak és nem nekik kellene hálásnak lenni érte. Ha ezt végre felfognánk, akkor bizonyosan nehezebben tudnák szavazatainkat megvenni. 

A Fidesz bő egy hónapja regisztrációs pávatáncot járt. Senki sem veheti komolyan, hogy ugyan egy hónapja tudnak a regisztráció elbuktatásáról, de csak két nappal annak nyilvánosságra hozatala után dolgozzák ki az erre adandó választ. Az még kevésbé realisztikus, hogy az AB Fideszes delegáltjainak egy része előzetes egyeztetés nélkül szavaz a regisztráció ellen. Azért ennyire nem bátrak, hogy olyan kérdésben szembe menjenek a mesterükkel, ami a 2014-es választás leglényegesebb eleme volt. Így nem elég, hogy végig kell néznünk, ahogy elosztogatják az ország jövőjét, még azt is be akarják adni nekünk, hogy ők belátók lettek és nem akarnak politikai konfliktust.

Amikor bejelentették a rezsicsökkentést és minimálbéremelést, derengeni kezdett, hogy valami változhatott a Fidesznél. A regisztrációs rendszerben fölösleges lenne a szegényeket megcélzó osztogatás. Őket ugyanis a rendszer gyakorlatilag „kizárta” a választásból. Alacsony részvételük miatt nem érte meg olyan politikát csinálni, ami őket célozza meg. Az eddigi intézkedéseknek ők voltak vesztesei, kizárásukra lett kitalálva a regisztráció. A Fidesz rezsicsökkentési, minimálbér-emelési és extra nyugdíjemelési bejelentése gyakorlatilag ennek az új választási stratégiának a kezdetét jelentette. (Azóta tudjuk, a 13. havi nyugdíj valamilyen formában való visszaállítását is tervbe vették.) Nem véletlen, hogy Rogán egy hatalmas, komikus csekkel a kezében sétálgat már néhány nappal a döntés után. Láthatólag a kommunikációs stáb készen áll, hogy osztogatás legyen az év slágere. Mi is készülhetünk, azt hallgathatjuk egész évben, hogy hős kormányunk küzd a multikkal a mi rezsinkért.  

A Fidesz megkezdte a hosszú menetelését. Mivel a jelen kasszájában pénz nincs, ezért a jövő generációinak terhére kezd osztogatásba. Ezek negatív hatását rövidtávon kevéssé érzékeljük, és bízik benne, hogy a magyar társadalom elég önző és tudatlan ahhoz, hogy ne értse az összefüggéseket.  Kit érdekel ma, hogy a rezsicsökkentés milyen károkkal jár? Kit érdekel, hogy tovább rombolja a bizalmat, aminek jelentőségét láthatóan még a Fidesz sem érti. Hogy évtizedek múlva romlik az ellátás színvonala, hogy akkor ez majd a gazdasági fejlődés gátja lesz? Hol lesz már akkor Orbán? Olyan ország ez, ahol ez érdekelhet bárkit? Szeretnénk hinni benne, hogy olyan, de Orbán szerint ez csak értelmiségi álom. Az emberek itt megvehetők, a legjobban eladható üzenet a tőke-, nyugat-, sikeresség- és vállalkozás-ellenesség. Jön majd még rezsicsökkentés és a hírek szerint lesz új végtörlesztés is. A „vegyük meg őket kilóra” akció a jövőfelélés stratégiája. A mi szempontunkból inkább a felperzselt föld taktikájának kéne neveznünk.

De hozzá kell tenni, ha a Fidesz ilyen látványos stratégiaváltásra adta a fejét, akkor ezt végső kétségbeesésében tette, mert ennek a stratégiának is vannak súlyos buktatói. A legfőbb, hogy az elmúlt években a most megcélzott rétegeket magára haragította, abban a tudatban, hogy a regisztráció miatt nincs szüksége rájuk. Ezek a csoportok a „fogd a pénzt és fuss” elve alapján köszönik szépen, amit kapnak, és másra szavazhatnak. A váltás mégis is érthető. A gazdasági fellendülés bizonyosan elmarad, sőt még az összeomlás is benne van a pakliban. Márpedig a múlt tapasztalata azt mutatja, hogy ennyire negatív gazdasági várakozásokkal nem lehet választást nyerni. Ha pedig a bukta az előző stratégiával biztosnak látszik, váltani kell, és Orbán imádja a hazardírozást, a felperzselt föld taktika pedig előnyökkel is jár.

Így reményei szerint, még ha veszít is, a rezsicsökkentés és nyugdíjemelés kormányaként vonul be a vágyott történelembe. Viszont a következő kormány helyzete kétségbeejtő lesz, így Orbán akár egy éven belül diadalmenetben térhet vissza újra a parlamentbe. Ha viszont nyer, saját maga előtt is felperzseli a földet. Az így kialakult gazdasági helyzet viszont felhatalmazza, hogy tovább folytassa az unortodox politikát, aminek eredménye jobban fog hasonlítani a szocializmushoz, mint a versenygazdasághoz. A helyzet úgy áll, hogy vissza fogjuk sírni a regisztrációt.  Azt könnyen helyre tudtunk volna hozni, de a tönkretett energia- és pénzügyi szektort, a fenntarthatatlanná tett nyugdíjrendszert szinte lehetetlen lesz. Magyarország tényleg felperzselt földre emlékeztet majd. A „megvesszük őket kilóra” stratégiájának következményeitől legalább 20 évig fogunk még szenvedni. 

Fidesz körökben ma nagyon büszkék arra, hogy az IMF nélkül is milyen jól áll Magyarország. Simor és a nemzetközi szakértők minden ellenvéleményével szemben igenis sikeres a kamatcsökkentés. A kamat szinte a végtelenségig csökkenthetőnek látszik és ennek ellenére is stabil a forint és alacsonyak a hozamok. Az év végi gyengülés csak egy kisebb megingás hamarosan minden megy tovább a megfelelő úton. Úgy néz ki, a kormány még a piacoknál is sokkal okosabb, még a világpiacot is képes kijátszani és befolyásolni. Hívei körében ez újabb bizonyíték Orbán tévedhetetlenségét illetően. Egy tökéletes álomvilágban, amikor minden jól megy, az a kormány tudatos cselekvésének tulajdonítható, amikor összeomlás van, akkor az a spekulánsok gonosz összeesküvésének. Az ilyen álomvilág persze nem képes megmagyarázni az egyszerű tényt, hogyan lesz egy befektetőből, aki éppen veszi a forintot holnap összeesküvő, amikor eladja. Az álomvilágban nem tudják, hogy a spekulánsok és befektetők akkor is nyerhetnek (vagy veszíthetnek), ha erősödés és akkor is, ha gyengülés van. Ők úsznak az árral, és nem akarnak a hangulat vagy a piac ellen játszani. Ma éppen a relatíve magas magyar kamatszint, nagyon is megfelel nekik.

A kormány tökéletesen végrehajtja azt, amit a spekulánsok legjobban szeretnének a mai világgazdasági helyzetben. Kicsit Matolcsysabban, a magyar kormány kiszolgálja a nemzetközi kalózok, hiénák érdekeit, és még csak észre sem veszi. A kormány és az összeesküvés-elméletek többi hívei azt gondolják a nemzetközi tőke érdeke az, hogy legyen IMF megállapodás, pedig ennek épp az ellenkezője igaz. A világ spekulánsai és befektetői abból profitálják a legtöbbet, ha nincs IMF megállapodás. A magyar lakosság és állam 100 milliárdokat veszít rajta, ez a pénz pedig a világ spekulánsait/befektetőit gazdagítja. Nekik ma elemi érdekük, hogy ne legyen IMF megállapodás és Orbán ezt a szívességet meg is teszi nekik. Az IMF megállapodás ugyanis egy csapásra véget vetne a magyar eszközökön elérhető extra kamatfelárnak azt azonnal 100-150 bázisponttal csökkentené. (Kétségtelen tény, hogy a magyar kamat már ma sem magas, de ez még lejjebb mehetne és a kockázatok is eltűnnének.) A spekuláns ok pedig zokognának, hogy újabb játszóteret zártak be.

Matolcsy persze úgy gondolja, hogy a kormány gazdaságpolitikája annyira jó, hogy leminősítés ide, romló kilátások oda a forint stabil a magyar állampapírok, az EXIM bank kötvényei keresettek. Matolcsy biztosan nem volt még piacon, ahol minden kofa tudja, minden eladható, még a kukacos alma is, csak elég kedvezőnek kell lenni az árnak. A világban ma a kukacos alma a pénz. Ebből van a legnagyobb túlkínálat, pénz vált a legromlandóbb áruvá. A magyar GDP-nél jóval nagyobb összegeket tartanak széfekben készpénzben, mert nincs hova befektetni. Volt olyan alap, ami visszaadta befektetőinek a pénzüket, mert nem tudott vele mit kezdeni. Egy ilyen helyzetben a spekulánsoknak kellenek az olyan országok, akiket nem véd sem a jó gazdaságpolitika, sem az IMF vagy EU és ezért kénytelenek magasabb kamatot fizetni a nekik adott pénzért. Kellenek azok, akik olyan felelőtlenül viselkednek hazájuk vagyonával, hogy 6-7 százalékot fizetnek a befektetők romlandó árujáért, mikor 4 és félért is odaadnák. Az ilyen vevőket mindig imádja a piac. Az EXIM bank hihetetlen dollárkötvény kibocsátása is csak azért volt sikeres, mert 5,5-5,75%-ot adtak dollárért, mikor a világban ez ennek felét sem éri. Erre mondhatnánk, hogy a hülyének is megéri. Ha van a világban pénzszivattyú, akkor ez az. Az USA-ban gyakorlatilag ingyen lehet pénzhez jutni, amit a jegybank számolatlanul tol ki a gazdaságban, ezt a befektetők kihelyezik a világ olyan országaiban, ahol hajlandók érte fizetni, esetleg akár 5,75%-ot is. Aztán szépen hazaviszik az ingyen pénzért a profitot, vagyis kiszívják ezekből az országokból a megtakarításokat. Bogár Lacinak ezzel kéne foglalkozni és nem az IMF-fel, mert ez olyan pénzszivattyú, ami ellen egyszerűen tehetnénk.

Amikor a Merill Lynch elemzője azt mondja Magyarországot el kell felejteni, nem arra gondol, hogy ki kell innen vonulni a spekulánsoknak, hanem épp ellenkezőleg. A rendes cégek felejtsék el Magyarországot, mert kiszámíthatatlan az adórendszer, nem stabil a jogrendszer a kormány csapkod és kapkod. A Merill azt üzeni eljött végre a spekulánsok kora, ez jelzés mindenkinek irány Magyarország. Ott van az utolsó lúzer banda, amely megtehetné, hogy kevesebbet fizessen, de inkább többet fizet.

A világ spekulánsai és befektetői lefekvés előtt kis Orbán képek előtt imádkoznak. Ó Uram, add, hogy Orbán ne egyezzen meg az IMF-fel, mert akkor ennek a jó bulinak is vége és ezek a szerencsétlen magyar adófizetők nem szenvednek tovább azért, hogy az amerikai és egyéb alapok vagyona hízzon. Az utolsó pénzszivattyú is bedöglik és mi lesz akkor a bónuszommal. Úgy tűnik, imájuk meghallgatásra talál. A kormány pedig herdálja tovább a közvagyont, hadd gazdagodjanak azok a gaz nemzetközi kalóz spekulánsok.

A buli megy is tovább. Ebben a játékban szép lehetsz, de okos nem. A spekiknek mindegy, min nyernek, a magas kamatfeláron vagy forint gyengülésen. Mindig azon a hangszeren játszanak, amin éppen kell. Ha majd a kormány olyan mélyre nyomja a kamatokat, ami már nem tetszik nekik, akkor elkezd gyengülni a forint és majd azon keresnek.

Ebből is látható, hogy ezek a nemzetközi összeesküvők nagy ravaszok. Megszervezték a Békemenetet, elhitették a néppel, hogy az IMF megállapodás a mumus, mert be voltak ijedve, hogy a kormány hamar megköti a megállapodást. Úgy megszívhatták volna, mint Lengyelországban, ahol épp most hosszabbították meg az IMF megállapodást és nincs min nyerészkedni. Se kamatfelár, se devizagyengüléses játszma. A Békemenetben a nemzetközi tőke szolgálatában jó sokan azért tüntettek, hogy magyar adóforintokból fizethessünk magasabb kamatokat a spekulánsoknak és továbbra is fennmaradjon a forintgyengüléses játék lehetősége.

A nemzetközi tőke szorításából nincs kiút! Hacsak…, hacsak nem csinálunk végre jó országot. Amíg összevissza csapkodunk és okoskodunk, addig mindig mi húzzuk a rövidebbet, de a stabil országokkal nem tudnak mit kezdeni a kalózok. Szóval ezeknek a gonosz befektetőknek a legyőzésére nem marad más megoldás, mint végre nekünk is rendbe tenni dolgainkat. Ez Matolcsykkal nem fog menni. Addig is kedves adófizető állampolgár, miden reggel jusson eszedbe, azért fizetsz több adót, hogy a kormány a nemzetközi pókerasztalon esténként elkártyázza. 

Orbán kötcsei és egyéb a választások körüli beszédei, a polgárinak mondott oldalon sokakat lelkesítettek, de ennél szélesebb rétegeknek adtak reményt egy jobban működő, kevésbé korrupt kormányzásra, ami a centrális erőtér koncepciójában öltött testet. Egy olyan kormányzás képe bontakozott ki, amely együttműködésre törekszik, megteremti a társadalmi bizalmat, bevonja az embereket a politikába. Szavai szerint "Be kell vonni az embereket a csapatba, velük együtt kell dolgozni", „minden javaslatot a legnagyobb örömmel fogadunk” Biztató volt, hogy a társadalmon belüli harc befejezését ígérte „az állandó harcra berendezkedett politika helyett az állandó kormányzásra berendezkedett politikát válasszuk”, „az egész társadalmat újra és újra megosztó vitákat benn tartjuk az elit szűk köreiben”. A jobboldali elit örült, úgy képzelték, a centrális erőtér saját maga ellenzéke lesz, felveti és meg is oldja a problémákat. Depolitizálja a politikát. „egy nagy centrális erőtérben rendezi el a politikai kérdéseket” Kötcsén még ezt mondta: „Azért alakítunk kormányt, mert így nagyobb jólétet és biztonságot lehet elérni, nagyobb mértékben lehet garantálni az egyéni, illetve a kollektív függetlenséget és szabadságot”.

Ezekből egy nyugodt, polgári kormányzás volt kiolvasható, de akik ebben reménykedtek súlyosan csalódtak. Végig kellett nézniük, amint Orbán feladja a centrális erőteret, ahogy a nyílt cigányozás kivételével átveszi a jobbik kommunikációjának, „értékrendjének” jelentős részét. A jó kormányzás helyett pedig minden erejével elkezdi építeni saját rejtett hatalompolitikai rendszerét.

Kiegyezés helyett harcra, sőt háborúra berendezkedett kormányzást kaptunk. Az összefogást segítő eszközök a nemzeti konzultáció, a NER, cinikus népbutítássá silányultak. A társadalmi bizalom, a jövőbe vetett hit, az összefogás lehetősége eltűnt. A szakmai kérdések politikaiakká váltak, minden a szocializmushoz hasonlóan átpolitizálódott. A viták belül tartása helyett a kritikusokat ellenségnek kiáltották ki, ahogy arról Szörényi nemrégiben őszintén beszélt. A vitákat a társadalom minden területén gyengítették, felszámolták, vagy álvitákká alakították, mint láthattunk ezt Orbán Fidelitasos operett egyetemistákkal való „konzultációja’ esetében.

Orbán rövid két év alatt elvesztette, a centrális erőteret, amit két évtizedre biztosnak mondott, véget ért a „példátlan nemzeti összefogás”. Ha tudta mit kéne tennie és lehetősége is volt rá, miért nem tette? A baloldal hiteltelen volt, a hagyományos politikában csalódtak, óriási bizalmi tőkével rendelkezett, bármit elérhetett volna. Ha Orbán képes volt ezt mondani Kötcsén: „Szépen, nemesen és választékosan … nem lehet élni, ha az elit az önteltség, … az önelégültség, … a törtetés, … az állandó támadás, vagy … szorongás állapotában leledzik, … ha a számonkéréstől való félelem, az önvédelmi reflexek vagy az … önigazolási kényszer határozza meg mindennapjait.” Akkor miért viselkedik éppen így? Miért nem engednek néha, miért vállalnak minden botrányt a beszerzésektől a külpolitikáig, miért háborúznak mindenkivel? Miért tartanak ki a Matolcsyk, Hoffmanok mellett, sőt miért nyitnak újabb frontokat Fekete Györgyökkel? Miért nem lépnek a nyugalom felé?

A másik izgalmas kérdés, hogy a botrányok, a látható hatalomkoncentráció és jobbra tolódás után miért tart ki mellette azon szavazók fele, akik polgári kormányzásra számítottak?

Ezt követői nem is akarják észrevenni, mert szertefoszlana minden reményük, hogy a dolgok jobbra fordulhatnak az országban. Szinte hősnek látják, mert lebontja az amúgy már nem létező rendszert. Kisöpri a komcsikat a közigazgatásból, elveszi anyagi javaikat, médiájukat, földjeiket. A célért semmi sem drága, lehet nem becsületesen pénzt szerezni, agymosó propagandát folytatni, mások jogait korlátozni. Amikor Orbán azt mondja „Tessék még több földet elvenni a hosszú távú gazdálkodási szerződésekből és odaadni újaknak másoknak.„  akkor hívei szerint végre befejezi a rendszerváltást.

A következő választások tétje, igen nagy. Orbán elképzelése szerint, ha kap még egy ciklust be tudja fejezni a munkát, és el tudja érni amit a Fideszben sokan létkérdésnek tartanak, a néhány évtizedes folyamatos kormányzás lehetőségét. Abban a rendszerben a kormány számon kérhetősége még korlátozottabb lesz, a szabad választások még a jelenlegi szabályokban lehetségesnél is nehezebbé válnak. Így számunkra a kérdés, hogy meg lehet-e állítani Orbán hatalompolitikai rendszerének kiépülését? Hogy megtartjuk-e az esélyét egy valóban számon kérhető kormányzásnak, amely a klientúra rendszer helyett egy érdemalapon működő társadalmat épít majd.

Ehhez azonban a legnagyobb esélyes Bajnainak, vagy más baloldali vezetőnek, meg kell tudni győzni a kiábrándult polgári szavazók legalább egy részét, hogy ők, akiket a szocialista rejtett társadalom részének tartottak, nem annak feltámasztásán munkálkodnak.

http://hvg.hu/velemeny.nyuzsog/20121213_Tandij_a_Fidesz_celjai_es_az_orszag_erdek#rss 

Néhány éve a New York Timesban megjelent egy cikk We need more Jobs címmel. A cím szójáték, a Jobs szó munkahelyeket jelent és Steve Jobs neve is. Az írás lényege, hogy több kreatív, innovatív, fantáziadús üzletember, több Steve Jobs kéne az amerikai gazdaság beindításához, a versenyképesség növeléséhez. Ha lesz több Jobs, lesz több munkahely is. Az elképzelés és maga Steve Jobs jelenség a Fidesz és Orbán társadalom és jövőképének ellentéte és cáfolata.

Egyre többet beszélnek az Appleről, mint olyan példáról, amit érdemes követni. A nyár attól volt hangos, hogy az amerikai gazdaságtörténet legnagyobb tőzsdei értékű cége lett, megdöntve a Microsoft csúcsát. A 623 milliárd dolláros összeg a magyar GDP ötszöröse. Az Apple számai félelmetesek. A Samsung négyszer több okostelefont ad el, de az egy telefonra eső profitja tizede csak az Iphone-nak. A második negyedévben a világon képződött okostelefon profit 71 százalékát tudhatta magáénak az Apple, aminek adózott nyeresége 30% fölötti. Értéke és bevétele a válság ellenére töretlenül nő. Sokan úgy gondolják, hogy egymaga tartja lendületben az amerikai gazdaságot, egyrészt mert hatékonyabbá tette az életünket, másrészt, mert ilyen mértékben termel GDP-t. Mindenki szeretne tanulni az almás cégtől.

A magyar alma története lehangolóbb. A szabolcsi almaszezon nem örömet, hanem gondokat hoz. Ha lenne egy fél amerikai almánk, minden gondunk megoldódna. De úgy tűnik, az Apple, mint jelenség, ami egy kreatív, a konvenciókat felrúgó srác sikertörténete, gyökeres ellentétben van a Fidesz világképével és társadalom koncepciójával.

A munkaalapú társadalom és Magyarország, mint gyártóbázis a Fidesz legtöbbet hangoztatott és legkövetkezetesebben képviselt tétele. A miniszterelnök többször kifejtette, hogy Magyarország akkor lesz sikeres, ha a német ipar kiszolgálója, gyártóbázisa lesz. A munkalapú társadalomhoz szükséges körülmények előállításáért a Fidesz sokat tesz, az elképzelés erősen emlékezetet egy munkás alapú, marxista társadalom felfogásra. Pedig Steve Jobs-ok nem teremnek munkás alapú társadalmakban.

Az elképzelés mögött az Orbán által többször kifejtett elmélet húzódik meg, hogy termelés, az ipar és nem a szolgáltatások azok, amik egy országot előrevisznek. Ez a Marxista világszemlélet egyik alapja, ami szerint csak a termék előállítását tekinthető értékteremtő munkának. Részben ez volt az ideológiai alapja az erőszakos iparosításoknak a szocializmusban. De az elképzelés mélyén ott van a marxizmus lényege: a munkás alapú társadalom, ami szerint az állampolgárok első helyen munkavállalók, akiknek fő célja országuk gazdasági sikerének előmozdítása és csak másodsorban egyéni boldogságukat kereső emberek. Alattvalók és nem független polgárok.

Az orbáni recept szerint a gazdasági siker titka az olcsó munkaerő, a nem sokat gondolkodó szakmunkások és kevés álmodozó értelmiségi. Az Apple receptje a szabadság, kreativitás, üzleti fantázia, a konvenciók újraalkotása, nem a munka, hanem a teljesítmény.

Ha Steve Jobsra figyelünk megértjük, a Fidesz elképzelése nem felel meg a mai gazdasági kihívásoknak és káros hazánkra.

Árulkodó, hogy az Apple nem Amerikában gyártatja termékeit, mégis messze Amerikának hajtja a legtöbb hasznot. A világlapok sokat foglalkoznak az Iphone gyártásának költségeivel. Munkaerő költségét, árnak 3-5%-ára becsülik, ennyit kap a gyártó Foxconn, amiért összeszerelteti az Iphone-t Kínában. A Foxconn tajvani cég így a munka profitja Tajvanra vándorol. Így Kína az Iphone árának 2-4%-át kapja gyártóbázisként. Érdemes megemlíteni, hogy a Foxconn gyáraiban lévő embertelen körülményekről több híradás szólt már.

Így, ha mi lennék a gyártóbázis, az Iphone árának 2-4 százalékát kapnánk. Szép summa, de Apple profitjának fényében aprópénz. Ez bevételének több mint 30 százaléka. Így az innováció, az ötlet, a marketing értékének csupán néhány százalékát éri maga a termelés. Így az amerikai állam csak nyereségadóból jóval nagyobb haszonra tesz szert, mint a gyártóbázis. Nem beszélve az Apple magasan fizetett amerikai munkavállalóinak adójáról.

Az Apple termékei, habár ipari produktumok, nehezen jellemezhetők ipari termékként. Sokkal inkább egy marketing ötlet, egy életérzés, egy presztízs brand. Steve Jobs nem találta fel a spanyolviaszt, meglévő termékeket és elképzeléseket igazított a modern élethez. Olyan ötletekkel hódította meg a fogyasztókat, mint az egy gombos működés, a két ujjal nagyítható képernyő vagy az Appstore. Az Appstore, ami a siker egyik záloga is egy marketing ötlet, egy új üzleti modell. Jobs is inkább egy marketing guru volt, akinek prezentációs technikáját és kereskedelmi és marketing képességeit dicsőítették.

A brutális profitot a brandért adják. A lesajnált marketing tartja magasan a termékek iránti keresletet, ahogy Samsung most futó Iphone gyalázó reklámja mutatja, műszaki paraméterekben megveri az Iphone 5-öt, de presztízsben, fogyasztói élményben képtelen.

A munkáért ehhez képest nem adnak semmit. A Kínai fogyasztók több pénzt költenek Iphone-ra, mint amit az Apple Kínában hagy a gyártásért. Az Apple üzleti modelljének egyik leglényegesebb pontja a marketing, az üzleti innováció és az erős jogi háttér.

Az Apple-nek jogászai többet pénzt hoznak évente, mint a magyar államadósság. Ennek látványos része, hogy a Samsungtól bezsebelnek 1 milliárd dollárt, de az aprómunka többet ér. Az Apple mindenre szabadalmat jegyeztet be és aktívan perel mindenkit, akit csak tud, vagy pénzt kér szabadalmai használatáért. Üzleti modelljének és a modern üzleti világnak, a profit gyártásnak a jog is fontosabb terepe, mint a kétkezi munka. Hány magyar találmányt láttunk már elveszni, a gyenge jogi munka miatt!

A Fidesz gazdasági és társadalompolitikája rossz úton jár. Azt képzeli, Magyarországot úgy lehet naggyá tenni, hogy a sárga robotok helyett majd magyar robotokkal szolgálják ki a német innovációt. A robotokat képző társadalom felfogás helyett a Steve Jobsok kiemelkedését lehetővé tevő társadalmat kéne építeni. A magyar társadalom soha sem kedvezett a zseniknek, a mai társadalompolitika abban különbözik, ki is mondja, a rebellisekre nincs szükség és aktívan tesz is ellenük.

Steve Jobs, maga az orbáni rémálom, egy drogozó, romkocsmában ücsörgő álmodozó értelmiségi, aki nem akar a világ, kormányok és egyházak konvencióinak megfelelni. Aki hippisen csövezik évfolyamtársainál, italos dobozok gyűjtéséből él és Krisna ingyen konyhán eszik. Véletlenül sem gondolják róla, hogy az egyetemet befejezni képtelen fura srác a világ egyik leggazdagabb és legismertebb embere lesz. Steve Jobs nem hisz a munkalapú társadalomban, nem akar hangya lenni egy falanszterben. A kreativitásban, az innovációban, az egyéniségben, a teljesítmény alapú társadalomban hisz. Ezzel a mentalitással egymaga több valódi munkahelyet hoz létre a világban, mint a magyar kormány valaha fog, több GDP-t termelt, mint az összes magyar tulajdonú vállalkozás együttesen. De talán soha életében nem érzete úgy, hogy dolgozott. Ha egyetlen Steve Jobs-unk lenne az egyedül ellensúlyozhatná száz Matolcsy kártevését. Ha az Apple magyar cég lenne Magyarország a világ 10 legnagyobb egy főre jutó GDP-jű országa között lenne, egyedül képes lenne a nyugdíj és szociális rendszer finanszírozására. De nekünk nem lehetne Steve Jobs-unk. Ha Steve Jobs ma lenne magyar fiatal, külföldre költözne. Nálunk nem jó Steve Jobsnak lenni, nálunk az Iphone-t összeszerelő kínai munkásnő a követendő ideál és nem egy sorba beállni képtelen izgága értelmiségi. Steve Jobsok nem lesznek sikeresek olyan országban, ahol politika nélkül nincs üzlet, ahol a politika mindenbe bele üti az orrát, ahol sokkal több pénzt lehet keresni befolyásos bárátokkal, mint innovációval. A Steve Jobsok menekülnek az ilyen helyekről, vagy alkoholisták lesznek. Az Apple üzleti modellje a szabad szellemről szól, azt üzeni, aki nem rúgja fel a konvenciókat az soha nem hozhat létre újat.

A robotképzésről a gondolkodó, önálló és alkotó emberek képzésére kellene áttérni. Visszafordulni a mostani útról. De tarthatunk tőle, hogy a régi új társadalom koncepció ennél mélyebb politikai célokat fedez. Könnyebb ugyanis keveset gondolkodó, az államtól függő alattvalókat irányítani, mint független polgárokat. De aki ilyen országot álmodik azt is tudnia kell, hogy alattvalókkal nehéz sikeres országot építeni. Alattvalókból nem lesznek Steve Jobsok, de még talán jó robotok sem.