Tandíj: A Fidesz érdeke nem az ország érdeke?
Címkék: tandíj szociális népszavazás elvándorlás hoffmann rózsika
2012.12.14. 10:22
A Fidesz persze megúszhatja a tandíj ügyet, mert a megúszáshoz ért, de egyvalamit elért vele. Végre fehéren-feketén bebizonyosodott, hogy tudatosan feláldozta az ország érdekeit politikai céljaiért a szociális népszavazáskor. Tudta, hogy szükség van a részben fizetős felsőoktatásra, tudta, hogy a tandíj céljai jók és azokat meg kell valósítani, mégis ellene tett. Ezzel négy évet elvesztegetett az ország egy nagyon kritikus pillanatban, amit akár történelmi bűnnek is nevezhetnénk, habár nem ez lenne a legnagyobb.
Történelem ismétli önmagát, de gyakran nem tud róla. A Fidesz tandíjának kapcsán a támogatók érvei meglehetősen ismerősek a Gyurcsány féle tandíj időszakából. A jobboldalon ezeket ma mégis úgy sorolják, mint valami nóvumot, amit Orbán és Hoffmann talált fel, pedig nem különböznek a Gyurcsány féle érvektől. Gyurcsány és Orbán tehát egyetértett abban, hogy az ország anyagi helyzete nem jó, a felsőoktatás reformra szorul, a tanulók alacsony színvonalon teljesítenek, túl sokáig járnak iskolába, sokan nem fejezik be az egyetemet, nem a gazdaság számára szükséges szakokat végzik, túl sok a felsőfokú intézmény.
Ezek a körülmények és a reform szükségessége fennállt Gyurcsány alatt is és ők is éppen ezeken a gondokon igyekeztek javítani a tandíjjal. Úgy tűnik tehát, a Fidesz egyetértett a tandíj bevezetésének céljaival 2008-ban is, de akkor, ahogy Hoffmann Rózsika mondta, ellenzékként nem volt célja, hogy megoldja ezeket a gondokat. Így inkább súlyosbította. A tandíj üggyel így nem várt módon bebizonyosodott, amit mindig is tudtunk, hogy a Fidesz akkor feláldozta az ország érdekeit saját politikai céljaiért. Annak ellenére, hogy egyetértett a tandíj bevezetésének céljaival és azt maga is megtette később, 2008-ban egy történelmileg és gazdaságilag kritikus pillanatban megakadályozta azt. Ezzel hátráltatta a célok megvalósulását, hozzájárult ahhoz, hogy az ország költségvetési helyzete romoljon, eladósodottsága növekedjen. Végül is nyilvánvalóvá vált, hogy az elmúlt nyócév Fidesz propaganda által zsolozsmázott bűneiben ő maga is részt vett. Orbán elvesztette erkölcsi alapját, az elmúlt évek kritikájára és részben a reformokra is, de ezzel mi nem nyertünk túl sokat és őt magát sem fogja zavarni.
A hangoztatott célok ellenére a két reform, a két tandíj mégsem egészen egyforma és lehetséges következményei is egészen mások. Bármilyen ciki is leírni, de a Gyurcsány féle koncepció jobb lett volna az országnak. Gyurcsány rendszere egyszerű és átlátható, jobban a teljesítményhez igazítható volt és nem adósította el a diákokat egy fél életre. Orbán rendszere még annyival veszélyesebb, hogy beláthatatlan következményei erős kockázatokat hordoznak. Gyurcsánynál mindenki fizetett egy keveset (havi 5000 Ft, aki rászorult, de megérdemli, az kapott volna kompenzációt. A költségvetés pozíciója azonnal és egyértelműen javult volna és a felszabaduló pénzből még az oktatásra is jutott volna.
A Fidesz rendszere ennél bonyolultabb, sunyibb és következményei sokkal beláthatatlanabbak. Azt is mondhatjuk, hogy ha esetleg a hangoztatott célok közül valami megvalósul, az csak mellékhatásként történik meg.
Kezdjük ott, hogy egy végzett diák élete úgy indul, hogy 5-12 millió forint adóssága van. Ezt egy olyan helyzetben kell vállalnia, amikor a kormány az adósságot, a nép eladósítását tartja a legnagyobb gondnak.
A legsúlyosabb következmény mégsem ez. Hanem, hogy bizonyosan növekszik az elvándorlás és a legmobilisabbak, legfelkészültebbek mennek el. Külföldön több helyen ingyen lehet tanulni, de a legjobb egyetemeken Angliában ugyanúgy jár a diákhitel a külföldi tanulónak és a megszerzett diploma magasabb értékéhez mérten ez kisebb rizikóval jár. Egy kint végzett diák diplomája többet ér, fizetéséből hamarabb fizeti vissza, mint a magyarból, az ottani bérszinthez mérten alacsonyabb a tandíj költsége. Ráadásul kinek ér 2 milliót egy magyar egyetem évente, amikor 4 ért Oxfordban tanulhat.
A rendszer mögül kiviláglanak a Fidesz politikai céljai is. Az új rendszer lényegi eleme, ami az egész Fidesz kormányzás jellemzője, hogy a miniszterelnöknek és a politikának mindenbe legyen beleszólása a kórházigazgatóktól, az általános iskolai tanárokon át az egyetemi felvételiig. A szűkített keretszámokkal tovább épülhet a szocializmus hasonló kiváltságosok rendszere. Borítékolható, hogy a 10 ezer hely egy része néhány éven belül politikai kapcsolatokon keresztül lesz leosztva. Ennek egyenes következménye lesz a káderek gyerekeinek előnyben részesítése, amit már most jeleznek a Fidesz-Állam alkalmazottaknak beígért kiváltságok. Orbán minden intézkedésével azt célozza, hogy minél többen függjenek az ő személyes döntésén. Aki rendes és jól kiszolgálja a rendszert az kiérdemli, hogy állami alkalmazott legyen és ingyen tanulhat. Ez egy negatív folyamatot indít el a társadalomban, amikor a versenyszférával szemben az állami állások értékesebbek lesznek, mert azonnali előnnyel járnak, így többen akarnak majd ilyen pályára menni. Ennek pedig negatív gazdasági hatásai lesznek. (Lásd, tehetségek allokációja)
A pénzügyi következmények is rendkívül veszélyesek. A Fidesz is elismeri anyagi megtakarítást ez a rendszer csak hosszú évek után hozhat. Ezzel szemben bekerül egy óriási hosszú távú rizikó a költségvetésbe. A kettő vagy nulla százalékon kiadott diákhitel finanszírozása. A jelenlegi 6%-os kamatszinten csak 4%-ot bukik az ország, de mi van, ha a világban az infláció és ezzel a kamatszint a következő évtizedekben magasra szökik, ami borítékolható. Akkor akár 10% fölötti is lehet a bukta, ami sok százmilliárd. Egy olyan rizikót vállal be a kormány, amit majd a jövő nemzedékei fognak kifizetni. Hasonlóan, mint a támogatott lakáshiteleknél az első Orbán kormány. Akkor szintén az volt a koncepció, hogy majd néhány év múlva a piaci kamatszint esik és az állam finanszírozási kötelezettsége csökken. Ennek pont az ellenkezője történt. Az ország bukott több százmilliárdot.
A Fidesz végzetesen belebonyolódott saját hazugságaiba, egyik intézkedésével a másikat üti és amikor javítani akar, csak a káoszt növeli. Az, hogy a szociális népszavazáskor feláldozta a nemzet érdekét saját politikai céljaiért, nevezhető történelmi bűnnek, és nem az utolsó és valószínűleg nem is a legnagyobb a sorban.
http://hvg.hu/velemeny.nyuzsog/20121213_Tandij_a_Fidesz_celjai_es_az_orszag_erdek#rss
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emkovacs.blog.hu/api/trackback/id/tr275227984
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mr. Simply Complicated 2012.12.14. 10:22:00
Lenyúlták az ötletemet.
http://hvg.hu/gazdasag/20121223_Uj_ado_bevezetesevel_fedezhetnek_a_tandij
http://hvg.hu/gazdasag/20121223_Uj_ado_bevezetesevel_fedezhetnek_a_tandij
M. Kovacs 2012.12.14. 10:22:00
A kérdés meglehetősen bonyolult, de a lényeg, hogy nem igazán lehet megjósolni, hogy majd 10 év múlva miből lesz szükség mennyi emberre. A számokat eldöntő kormányzati okosok a jelenlegi számokból indulnak ki, de egy ma induló fiatal 10 év múlva kerül majd ki a valódi munkaerő piacra. Mivel ma válság van a helyzet még bonyolultabb. A válságok úgy szoktak véget érni, hogy valami megváltozik a gazdaságban, új irányok jönnek, amikre talán ma még nem is gondolunk. Ezért a világban máshol a cégeknek van nagyobb befolyásuk a képzés irányaira, de ők sem ismerik a távoli jövőt. Ezért ez egy piaci terület, ahol igazából a véletlennek mindig komoly befolyása van. Ezért terjedt el a világban az élethosszig tartó képzés. A gyerekorvos az más. Ott csak fizetés kérdése az egész. Nem sok orvost kell képezni és röghöz kötni, hanem meg kell emelni a fizetését és normális körülményeket kell teremteni, mert ha nem akkor elmennek. Egyébként szinte minden országban orvos hiány van. Az USA-ban nincs, de ott csak piaci alapú a képzés mindenki azt tanul és tanít, amire kereslet van. Nincs kormányzati okoskodás. Az egyetemek döntik el mit tanítanak és aki rossz területre megy majd átképzi magát. Ennél még nem találtak ki jobb módszert.
Közgazdászokra és jogászokra nagy szükség van a mai világban, csak Viktor a provincializmusból és értelmiség ellenességből filozófiát csinál, mint a kommunizmusban. Az egész egyre inkább emlékeztet rá.
Meg ő is.
Közgazdászokra és jogászokra nagy szükség van a mai világban, csak Viktor a provincializmusból és értelmiség ellenességből filozófiát csinál, mint a kommunizmusban. Az egész egyre inkább emlékeztet rá.
Meg ő is.
Mr. Simply Complicated 2012.12.14. 10:22:00
Kedves Tibor. Bevallom elbizonytalanodtam. Azt gondolom valamilyen mérőszámok alapján azért csak lehet arra következtetni, hogy milyen foglalkozást űzőből van kevés, és miből van több, mint kellene. (Arról sem vagyok meggyőződve, hogy a jelentős számú munka nélkül tengődők között nincs egyre több jogász, vagy médiaszakember, vagy bölcsész stb.) A közösség érdeke pedig az volna, hogy ahol nagy a szükség, oda menjen a segítség. Azt gondolom, hogy a kormánynak meg is vannak azok az eszközei, hogy ezt mérje, és reagáljon is rá.
Például a mi kis városunkban elfogytak a gyerekorvosok. A mi közösségünknek az volna az érdeke, hogy a kormány ezt felismerje, és a rendelkezésére álló eszközökkel ösztönözze valahogyan ennek az állapotnak a megszüntetését, még időben, nehogy késő legyen. Amennyire tudom követni, ha valaki ma elkezdi az orvosi egyetemet, csupán hat-hét év múlva kezd majd el praktizálni, azaz elengedhetetlen lenne az előre gondolkodás. Ebben is.
Amennyire én meg tudom itélni, abban nincs vita, hogy az oktatás állapota és finanszírozása reparálásra szorul kis hazánkban.
Meggyőződésem szerint ha sok okos embert bezárnának egy szobába, és csak akkor engednék ki őket, ha már megoldást találtak erre a jelenlegi áldatlan állapotra biztosan előbbre jutnánk.
Nekem az okoz problémát, hogy ehhez képest olyan mint ha csupán egy ember, egy tévedhetetlen vezér, népünk nagy bölcse és tanítója, a kedves testvér lenne az aki erről is dönt, a saját ideái szerint, nem nagyon engedve beleszólást az igazán hozzáértőknek. Persze lehet, hogy rosszul látom.
(Az első névtelen hozzászólás is az enyém volt, bocs)
Például a mi kis városunkban elfogytak a gyerekorvosok. A mi közösségünknek az volna az érdeke, hogy a kormány ezt felismerje, és a rendelkezésére álló eszközökkel ösztönözze valahogyan ennek az állapotnak a megszüntetését, még időben, nehogy késő legyen. Amennyire tudom követni, ha valaki ma elkezdi az orvosi egyetemet, csupán hat-hét év múlva kezd majd el praktizálni, azaz elengedhetetlen lenne az előre gondolkodás. Ebben is.
Amennyire én meg tudom itélni, abban nincs vita, hogy az oktatás állapota és finanszírozása reparálásra szorul kis hazánkban.
Meggyőződésem szerint ha sok okos embert bezárnának egy szobába, és csak akkor engednék ki őket, ha már megoldást találtak erre a jelenlegi áldatlan állapotra biztosan előbbre jutnánk.
Nekem az okoz problémát, hogy ehhez képest olyan mint ha csupán egy ember, egy tévedhetetlen vezér, népünk nagy bölcse és tanítója, a kedves testvér lenne az aki erről is dönt, a saját ideái szerint, nem nagyon engedve beleszólást az igazán hozzáértőknek. Persze lehet, hogy rosszul látom.
(Az első névtelen hozzászólás is az enyém volt, bocs)
H. 2012.12.14. 10:22:00
Kihagytam: mindez a szociban történt, a 70-80-as években.
H. Csilla 2012.12.14. 10:22:00
Ingyen még senki sem tanult, legfeljebb az, aki mögött nem álltak fizetőképes szülők. Férjem az édesanya teljes havi fizetését vitte az ingyen oktatásba (vidéki volt Bp-en!)
M. Kovacs 2012.12.14. 10:22:00
Nem válaszban írtam, de itt van.
M. Kovacs 2012.12.14. 10:22:00
Egy szimpla tandíj, mondjuk havi 5000 Ft pont a Te öteletednek felene meg. A szülő, aki ingyen szerzett dipolomát, kifizeti a gyerekének. EGyébként adó és egyéb formában rég visszatermelted azt a pénzt az országnak. A jogászokkal és egyébbel kapcsolatban. Bármilyen furcsa nincs jogász munkanélküliség és a kormány még annyira sem tudja eldönteni milyen szakmákat kell képezni, mint bárki más. Ezt ajánlanám ezzel kapcsolatban. Miből is van pénz manapság, milyen szakmákra van szükség a mondern gazdaságban?
http://mkovacstibor.blogspot.hu/2012/10/a-munkasalapu-tarsadalom-es-az-apple.html
http://mkovacstibor.blogspot.hu/2012/10/a-munkasalapu-tarsadalom-es-az-apple.html
Anonymous 2012.12.14. 10:22:00
A történet „legmókásabb” szegmense, hogy olyan emberek hoznak normákat a burkolt ”tandíj” bevezetéséről, a gyerekeink eladósításáról, akik egyébként a saját diplomájukat még ingyen szerezték.
Pedig ha ezek az emberek belenéznek a saját „fizetési borítékjukba” könnyedén tudják megítélni mennyire „piacképes” diplomát szereztek.
A következő ötletemmel bizonyára nem aratok nagy sikert, pedig szerintem van benne logika.
A visszamenőleges normaalkotásban úgyis nagyok vagyunk. Azok a nyilvántartások is hozzáférhetőek szükség esetén, amiből kiderül, hogy az elmúlt száz évben kik szereztek ingyen diplomát kis hazánkban.
Ne a gyerekeink adósodjanak el. Fizessenek azok, akik közreműködésével az ország, gazdasági helyzetét tekintve, ide jutott. Minden diplomás „hálálja meg” a közösségnek, hogy ingyen tanulhatott, a jövedelmének arányában.
(Mielőtt bárki követ hajít rám, az ilyen utólagos tanulmányi hozzájárulás engem is érintene, azonban ha aközött lehet választanom, hogy a lányom ingyen legyen gyerekorvos (akikből most elég kevés van), akkor én ezt választanám.)
Az ötletem persze nem érinti a probléma többi részét. Én sem gondolom, hogy ennyi kommunikációs szakemberre, PR managerre, politológusra, történészre stb. van szükség, mint amennyit jelenleg képeznek.
Pedig ha ezek az emberek belenéznek a saját „fizetési borítékjukba” könnyedén tudják megítélni mennyire „piacképes” diplomát szereztek.
A következő ötletemmel bizonyára nem aratok nagy sikert, pedig szerintem van benne logika.
A visszamenőleges normaalkotásban úgyis nagyok vagyunk. Azok a nyilvántartások is hozzáférhetőek szükség esetén, amiből kiderül, hogy az elmúlt száz évben kik szereztek ingyen diplomát kis hazánkban.
Ne a gyerekeink adósodjanak el. Fizessenek azok, akik közreműködésével az ország, gazdasági helyzetét tekintve, ide jutott. Minden diplomás „hálálja meg” a közösségnek, hogy ingyen tanulhatott, a jövedelmének arányában.
(Mielőtt bárki követ hajít rám, az ilyen utólagos tanulmányi hozzájárulás engem is érintene, azonban ha aközött lehet választanom, hogy a lányom ingyen legyen gyerekorvos (akikből most elég kevés van), akkor én ezt választanám.)
Az ötletem persze nem érinti a probléma többi részét. Én sem gondolom, hogy ennyi kommunikációs szakemberre, PR managerre, politológusra, történészre stb. van szükség, mint amennyit jelenleg képeznek.