A diákság meglepően keménynek bizonyult a múlt évi tiltakozások kapcsán. Úgy tűnt a Fidesz három éve alkalmazott tárgyalási stratégiája velük nem működik. Ennek lényege, megegyezési szándék hangsúlyozása és az ellenfél tárgyalóasztalhoz ültetése. A tárgyalással elhárítja a további tiltakozások veszélyét, aztán megosztja a partnereket, akit szükséges pozícióval, vagy máshogy megvásárol és a végén látszatengedménnyel lezárja a témát. A Fidesz kiszámíthatóan minden alkalommal átveri az ellenfelét. Nem törekszik valós megegyezésre, célja a másik legyőzése eredeti céljának keresztülvitele. Az ügy kapcsán ezt maga Orbán is őszintén bevallotta. „A helyzet úgy fest, hogy most sem lépünk mi vissza a céloktól. … Közösen kitűzött célokat elérjük, hogy milyen úton érjük el, arról mindig lehet tárgyalni, arról mindig lehet kompromisszumot kötni, ott mindig lehet változtatni, de a célokat nem szabad feladni.”

A másik fél, akinek célja a megegyezése mindig veszít az ilyen helyzetben. A játékelméletben ezt a fogolydilemma szituációval modellezik. Ebben az ellenfél következetes átverését tartották a mindig győztes stratégiának. Ez minden ellenfélnél működik is, aki kölcsönös előnyökön alapuló megegyezésre törekszik. Egy kormányzat esetében ez fokozattan igaz. A kormány olyan tekintély, akivel szemben nem feltételezheted a tárgyalások elején, hogy úgyis át akar verni. Nem mondhatod a közvéleménynek, azért nem mutatok kompromisszum készséget, mert valójában át akarnak verni. Ezért bárki, aki ilyen kormánnyal kényszerül tárgyalni, vesztésre van ítélve.

A „mindig csal” stratégiáról azonban kiderült, hogy az életre jobban emlékeztető modellekben képtelen nyerni. Győzelme csak addig tart, míg a bizalmi tőkéje. A kölcsönösségen alapuló, ha csalsz én is csalok, ha nem én sem stratégiákkal szemben nincs esélye. Például a TFT, vagy a nagylelkű TFT (szemet szemért, fogat fogért) legyőzi. http://donhu.blog.hu/2007/07/22/fogolydilemma_avagy_jol_jar_aki_csal. A diákok voltak az elsők, akik a tárgyaláson félretették a tekintélytiszteletet és társadalmi elvárásokat, vállalták a kompromisszum képtelenség látszatát ezért voltak képesek sokáig kitartani. Ez ellen a mindig csalós stratégia nem működik jól. Orbán azonban jól játssza ezt a játszmát. Észrevette, hogy így nem nyerhet ezért néhány kisebb célt tűzött ki maga elé, amik végül is elérték céljukat.

A tárgyalások végkifejlete, ezúttal még az átlagosnál is nevetségesebb és átlátszóbb. Jó szándékkal nehezen érhető miért sétálnak bele a diákok a csapdába. Az még viccnek is rossz, hogy meghatározott pontszám felett lehet ugyan ingyenes az ominózus 16 szak, de olyan magas a pont, senki nem jut be. Ez fájdalmasan hülyének nézi a másik oldalt és nehéz szabadulni a gondolattól, hogy ilyet senki nem ír alá jó szándékúan.  

Ennek ellenére a diákok lehetősége még mindig nem múlt el, hogy valódi kompromisszumra kényszerítsék a kormányt és az országnak megfelelő rendszert vezessenek be. Ehhez a Fidesz gyenge pontjára kell tapintani. Orbán attól fél a legjobban, hogy a diákság az ellenzékkel dolgoz ki közös programot, velük egyezik meg. Az ellenzék úgy vág neki a választásnak, hogy a diákság által szentesített oktatási programja van. Attól eltekintve, hogy egy ilyen program az országnak jól jönne ez a lehetőség a diákságot felértékelné és a Fidesz sokkal gyors engedményekre kényszerülne. Ezt első körben sikerült kivédeniük, arra játszottak rá, hogy a diákok szeretnek politikailag függetlennek látszani. A dolog persze érthetetlen, mert ha a diákok tárgyalnak a politikai paletta egyik oldalával, a Fidesszel és a kormánnyal, akkor tárgyalni kéne a másik oldallal is. Főleg úgy, hogy a választások közel vannak és semmi garancia arra, hogy a Fidesz kormányoz tovább.

Racionálisan tehát kötelező lenne az ellenzékkel is tárgyalniuk. De van ennél politikusabb és nehezebben támadható módszer. A diákság kezdjen el kidolgozni egy konszenzuson alapuló hosszú távú programot. Ehhez hívjanak össze egy oktatási kerekasztalt, mert olyan program kell, amit minden szereplő elfogad. Legyen ez a Nemzeti Együttműködés Oktatási Kerekasztala. Ide minden fontos szereplőt meghívnak, kormány, ellenzék, szakmai szervezetek. Ha megteszik, két napon belül meglesz a megegyezés, de az még jobb lenne, ha végre egy mindenki számára elfogadott finanszírozható oktatási koncepció születne

A gond ezzel a megoldással az, hogy a Fidesz ezt a diák és tanár szervezeteket egymásnak uszításával próbálná kivédeni. Ez a probléma azonban legyen a szervezetek gondja.