A számok és a hétköznapi tapasztalat azt mutatja valami végzetesen megváltozott 2010 végétől. Magyarország elhagyása, a kivándorlás központi témává vált az országban, már Matolcsy felkavaró kijelentése előtt is. A gyerekes szülők, a fiatalok körében, rádió és tévéműsorokban, még a miniszterelnök beszédeiben is folyton feltűnő aktualitás. A kormányzat ugyan szeretné, de nagyon nehéz tagadni, hogy ez valamilyen módon a Fidesz kormányzásához köthető. A kutatások szerint az elvándorlási hajlandóság 2010 végétől ugrott meg. Míg 2010 vége előtt a magyarok a régióban az utolsók között voltak a nyugatra vándorlók között, amit a lengyelek és a románok vezettek, addig az utóbbi időkben a gyorsulás náluk a leglátványosabb. A lengyeleknél csökkenés, a jó gazdaságpolitika hatására helyenként visszavándorlás tapasztalható, a románoknál a dél-európai munkalehetőségek beszűkülésével jött el ugyanez. De míg ezekből az országokból jellemzően az alacsonyabb képzettségűek mentek nyugatra dolgozni, eperszedésez hasonló munkákra, tőlünk a magasan képzettek vándorolnak ki.

Matolcsy kijelentése előtt úgy tudtuk megbízható adatok nem állnak rendelkezésre, mert a magyar nyilvántartás hézagos. Amit jól mutat, hogy míg tavalyelőtt a magyar statisztika csak 8 ezer Németországba távozottal számolt, addig a németek 40 ezer kiköltözőt regisztráltak.

Úgy néz ki, a kormányzat két statisztikát készíttet, egy hivatalosat a KSH-val és egy valóságosat. A kormányzati elszólás nélkül is jól látszott, hogy nagy a baj. Tavaly 46 százalékkal nőtt a Magyarországról Németországba érkezők száma, csak az első félévben 25 415 bevándorlót regisztráltak. Azt is tudni lehet, hogy Németországban több mint 170 ezer magyar állampolgár fizet nyugdíjjárulékot. A külföldre tanulni indulók száma tízszeres növekedést mutatott az új tandíj rendszer bevezetése után. Az adózók száma 240 ezerrel csökkent, az elmúlt másfél évben, ami nehezen hozható összhangba a foglalkoztatottsági sikerpropagandával. Arról is érdemes lenne beszélni, hogy a kettős statisztika megkérdőjelezi a kormány összes jelentésének hitelességét, kezdve mindjárt a foglalkoztatottsággal, de más aspektusok még érdekesebbek. A külföldre távozottak számának megugrása a Fidesz kormányzásának eddigi legszomorúbb, talán helyrehozhatatlan következménye. Ez a folyamat keresztülhúzatja minden jövőbeli az ország és a gazdaság rendbetételével kapcsolatos álmainkat. Ennek két fő oka van.

Az egyik, hogy a kivándorlók általában a teljesítmény orientált, legaktívabb, sok esetben a legképzettebb csoportokból kerülnek ki. Fiatalok és gyerektelenek. Ezek a csoportok a jövő üzletemberei, adófizetői és szülői. 500 ezerrel kevesebb jól képezett adófizető hiányát nem bírja el a magyar gazdaság. Ez a magyar foglalkoztatottak 12 százaléka. Ha rájuk nem számíthatunk GDP növekedési potenciálunk erőteljesen csökkenni fog.

A másik ok demográfiai. 500 ezer ember az ötévi magyar szaporulat, sőt a 2011-es történelmi mélyponttal számolva 6 évnyi. Ha ezek a fiatalok külföldön alapítanak családot és ott lesznek gyerekeik, akkor hiányozni fognak innen és az itt maradt szülőképes korúaknak 20 százalékkal kéne többet szülniük, csak ahhoz, hogy őket pótolják. Ez nyilván nem fog menni. Így az összes a lakosság öregedéséből származó problémánk legalább 10 évvel hamarabb ér el bennünket, mint arra korábban számítottunk. Azt jelenti, hogy akár már 10 év múlva finanszírozhatatlan lesz a nyugdíj és egészségügyi rendszer.

A kormánypárti optimizmus, szavazók és politikusok egyaránt azt gondolják, ezek a fiatalok visszatérnek majd. Orbán Viktor egyenesen odáig ment, hogy az ő újraválasztásához kötötte visszatérésüket. Egy álom keretében, ami szerint itt annyira jó lesz, hogy jól fizetett állásaikat otthagyva jönnek haza 2020 körül ezek az akkor már középkor felé lépegető, családot alapított mai fiatalok. Az elképzelés teljesen abszurd és semmilyen történelmi tapasztalat nem támasztja alá. A kivándoroltak nagy része minden hullámnál kint marad, hüvelykujj szabályként 50%. Mivel a folyamat még nem állt meg, a felfutás eltart néhány évig a szám 700 ezer fölött tetőzhet. Így tartósan 350 ezer körüli népességcsökkenéssel és az ő potenciális gyerekeikkel kell számolni.

Hogy a folyamat leálljon, vagy esetleg visszaforduljon, az okokat jó lenne tudni. Alapos kutatás nem készült, de több médium köztük a HVG, Index, készített interjúkat a témában. Ezekből az derült ki, hogy gazdasági okokon túl, a magyar hangulat, a reménytelenség, a helyzet jobbra fordulásának lehetetlensége, a társadalom  beteges meghasadtsága sok esetben fontosabb minden másnál. Nem kell meglepődnünk, hiszen voltak kutatások, amik szerint a szavazók 85 százaléka gondolja úgy, a dolgok rossz irányba mennek. A Nielsen világszintű kutatása szerint a magyarok látják a legsötétebben a jövőjüket. Erre persze sokan legyintenek, hogy hát mi már csak ilyen depisek vagyunk. De ez ennél súlyosabb jelenség.

A nálunk nagy gazdasági világválságnak hívott 1929-ben indult válságot Amerikában nagy depressziónak mondják. A kifejezés ugyan politikai befolyás utána alakult ki, de jól leírja a helyzetet. A válságot egyfajta társadalmi depresszióként is felfogják. Amikor az emberek vállalkozó, innovációs szelleme elveszik és ezért a gazdaság nem képes a korábbi szinten fejlődni. A nagy depresszió elérte Magyarországot. Nem csak sima kis magyar rosszkedvűség, hanem a végzetes reménytelenség, hogy a dolgok valaha is jobbra fordulhatnak. Ez pedig már olyan súlyossá vált, hogy komoly társadalmi és gazdasági következményei vannak. Az eltávozó fiatalok ennek a reménytelenségnek a disszidensei, akik teljesen érthetően menekülnek egy kilátástalansággal teli országból.

Próbálhatjuk a dolgot komplexen szemlélni és okolni az elmúlt 20 évet, de a kilátástalanságot a Fidesz kormányzása tette teljessé. Érdekes módon a nagyon gyűlölt Gyurcsány kormány alatt a magyar kivándorlás a súlyos GDP csökkenés ellenére alacsony maradt. Míg ebben az időben Romániából több mint másfélmillió, Lengyelországból több mint 2 millió ember ment munkavállalónak nyugatra, addig nálunk a számítások szerint 40 ezres volt a szám. Gyakorlatilag nem ment a történelmileg megszokott trend fölé.

A Gyurcsány kormány alatt ugyanis egy dolog nagyon más volt, mint ma. Ugyan sokan utálták, de biztosak voltak benne, hogy a következő választásokon leválthatják és sokan reménykedtek, hogy a választások után jobb lesz. Ez a remény nekik a Fidesz volt.

A Fidesz kormány azonban ezt a reményt meglehetősen gyorsan eljátszotta. Lehet bármit mondani a Fidesz népszerűségéről, hogy még mindig vezeti a közvélemény kutatásokat, hogy van 12,-1,5 millió szavazója, hogy a Békemeneten százezrek voltak, a tények tények maradnak. A választók soha nem látott része apátiában van és igaz, hogy másfél millió ember elfogadja, ami történik, de a maradék jelentős része kezdi nagyon rosszul érezni magát, sokan úgy, mit a kommunizmusban. A Fidesz és szavazói erről nem akarnak tudomást venni. Azt gondolják ez csak balos értelmiségi propaganda és a nép majd megérti, hogy ez a lehető világok legjobbika. De ez nagyon nincs így. Az 1,2-1,5 millió Orbán hívő nem képes sikeressé tenni az országot, ehhez a maradék részre szükség van. Ők azonban nem hívők és nem akarnak részt venni abban a társadalmi kísérletben, amelyben politikusok víziói szerint erőszakkal alakítják át az országot. Amibe beleszólásuk nincs, a tiltakozókat, kritikusokat pedig lenyomják, lehülyézik, lehazaárulózzák. Lehet azt hajtogatni hogy, aki nem érti a forradalmat az nem rendes magyar. De nem szabad meglepődni, ha ezek az emberek veszik a kalapjukat és távoznak és azt mondják, egyétek meg, amit főztetek. Az ilyen politika és átalakítás, még ha jószándékú, lenne, akkor sem érné el a célját, mert több kárt okoz az egyik oldalon, mint amit valaha képes ellensúlyozni a másikon. 

Egy gigantikus tüntetés folyik a rendszer ellen, amiben jelenleg 500 ezren vesznek részt. Ez a gigantikus békés menet ott masírozik más országok útjain, munkába jár és szórakozni. Ez Budapest utcáiról hiányolt tüntetés a rendszer ellen. Az a jó a demokráciában, hogy sokféle módja van a tiltakozásnak, a gőz levezetésének. Legfőképpen leválthatod a következő választáson, aki nem tetszik. Az érdekképviseletek harcolnak ki változásokat, a kormány irányt vált, ha valami nagyon nem tetszik a népnek. Itt ebből egyik sincs, nincs levezető szelep. Az Orbánnal szemben állók nem lehetnek benne bizonyosak, hogy szabad választások lesznek. Az érdekképviseletek nem érnek el semmit, lenyomják őket, alkotmányba foglalják a nemlétüket. A kormány kitart minden rossz döntése mellett, legyen az Fekete György, vagy röghöz kötés. A rendszer olyanná vált, hogy senki nem akar vele vitatkozni, röhögnek rajta, vagy szörnyülködnek, de nem vitatkoznak. Legyintenek és elmennek.

És mindig a leginkább teljesítmény orientáltak mennek el. Mert az olyan rendszerek, amikben az előrejutás nem érdem, hanem párt hűségalapú, nem képesek megtartani, azokat, akik innovatívak, nem akarnak behódolni, akik nem mások protekciójával akarnak karriert csinálni, hanem saját magukban bízva, érdemeik alapján. Az ilyen rendszerek evolúciós gyengéje, hogy a behódolókat, a megalkuvóknak ad szelekciós előnyt, a teljesítményorientáltakat elüldözi. Nem véletlen, hogy annyi sikeres ember van a kommunizmusból disszidáltak között. A valódi teljesítmény nem bírja az ilyen rendszereket. Orbánék persze szavakban tudják, hogy érdem alapú országot kéne építeni. De minden intézkedésük a személyre szabott törvényektől, a minden intézmény élére pártkatonákat állító gyakorlattól, a Fekete Györgyökön át, a csak a Fidesz gazdasági holdudvart jutalmazó üzleteken, a földügyeken át minden azt üzeni, ha közénk állsz neked jobb lesz. Ebből sokan nem kérnek.

A kommunizmusban nem véletlenül voltak lezárva a határok, jól tudták, hogy ha ez nem így lenne, előbb utóbb minden tehetséges ember elmenne. Ennek a rendszernek, amennyiben nem hagy fel a párthűségre épített politikai gyakorlattal szintén ez lesz a sorsa. A röghöz kötéssel ezt maga is elismeri. Előbb utóbb azzal kell szembenéznie, nem marad kivel GDP-t termelni.  A népességfogyás gyorsulásával pedig az összes, a társadalom elöregedéséből fakadó problémánk még súlyosabb lesz. Ezek beláthatatlan és helyrehozhatatlan bűnök, amiket sem Matolcsy, sem Orbán nem fog ráolvasással meggyógyítani.