A támadások – gondolja Orbán – elérték a csúcspontjukat és innentől kezdve lanyhulni fognak, sőt ellentámadásra adnak alkalmat.

Ne legyen kétségünk Schmitt Pál lemondásának kérdése Orbán boszorkánykonyhájában dőlt el. És ahogy már sokszor kiderült, e boszorkánykonyha működésének a józanészhez, a hétköznapi emberek által elképzelt politikai vagy erkölcsi realitáshoz semmilyen köze nincs. Akkor tudjuk megérteni a Schmittel kapcsolatos orbáni döntést, ha ennek a boszorkánykonyhának működési szabályait elfogadjuk.

Orbánt mérsékelten foglalkoztatja a közvélemény, pláne nem érdekli a másik oldal véleménye. Egész politikai stratégiája, amelyhez a választási és közjogi rendszert igazították, arra épül, hogy ő saját táborát egységesen megőrizze. Ha van 2 millió körüli szavazója (és mellette ott a Jobbik), akkor teljesen mindegy mit tesz a másik oldal, akár még újra kétharmada is lehet. Ezért csak az számít neki, hogy mit gondol a saját oldala egy ügyről. A saját oldal, pedig befolyásolható és ennek módszereit ő ismeri. Jelenleg úgy gondolja, hogy ezen az oldalon Schmitt tekintélye akkora, hogy képes megvédeni a támadások ellen, sőt azzal tesz jót a tábor egységének, ha meg is védi. A leváltás belül több vitát és eróziót generálna, mint a megvédés.

Ráadásul ezek a támadások – gondolja Orbán – elérték a csúcspontjukat és innentől kezdve lanyhulni fognak, sőt ellentámadásra adnak alkalmat. Miért nem hallgatták meg Schmittet? Volt-e hatásköre elvenni az egyetemnek a címet? - és így tovább. Szóval a másik oldal elérte a maximumot a doktorival kapcsolatban és még mindig nem sikerült Schmittet erkölcsileg a Fidesz szavazótáborban lenullázni. Innen már csak felfelé vezet az út - vélekednek.

Az újabb és fontos szabály ugyanis, hogy minden csoda három napig tart. A média nem képes hetekig vagy hónapokig a felszínen tartani az ügyet. Újabb részletek nem derülnek ki, hiszen egy dolgozat nehezen lehet 130%-ban plágium. Három hét múlva senki nem fog erről beszélni, hihetik a boszorkánykonyhában. A közvélemény szépen lassan elfelejti. Kiadják az MTI-nek, hogy ezentúl csak Schmitt nagyságáról és küzdelméről kell híreket kiadni, és az ország 70% már csak ezt hallja.

Orbán az erős vezető imázsnál semmit nem tart fontosabbnak. Az egész rendszere erre épül. Ő nem hátrálhat meg ilyen látványosan, nem engedheti, hogy úgy tűnjön, a közvélemény erősebb, mint ő. Egy ilyen kiélezett helyzetben ez mindenképpen az ő veresége lenne. Sokan azt gondolhatnák az ő táborában, hogy lám lehet Orbán akaratával ellenkezően cselekedni. Ahogy a Schmitt-ügyben meg is történt: a jól felépített forgatókönyvet, amiben a Fidesz a jelentés után csak annyit mondott „ezzel az ügyet lezártnak tekinti”, hiba csúszott. Valakik erkölcsi alapú döntést hoztak, valakik, akiknek elvileg pártérdekekre alapuló döntést kellett volna hozniuk.  Ez megengedhetetlen Orbán rendszerében.

Ahogy a VV írása jelezte, ez talán a kezdete valaminek, és ezentúl a fideszes értelmiség felébred és majd önálló véleményt alkot. Ez pedig a táborok egységességére és azok közötti megosztottságra épülő politikát végzetesen meggyengíthetné; ezért megengedhetetlen. Az egységre és a vezető akaratára épített politikát minden módon meg kell védenie Orbánnak, és meg kell üzennie azoknak, akik most kilógtak a sorból, hogy rosszul tették. Schmitt védhető, és ezt be is kell bizonyítani nekik, mert ha nem, a vezető tekintélye csorbul. Schmittet ettől még Orbán lemondathatja, de annak az ő döntésének kell lennie, mert csak akkor nem sérül a rendszer.

Vannak azért ennek a politikának veszélyei. Egyrészt az Őszöd-jelenség. Mármint, hogy vannak olyan történések, amiket a közvélemény nem felejt el, és amelyre lehet építeni egy következetes politikát. Schmitt nem lesz Orbán Őszödje, de megvan a veszély, hogy olyan téma lesz, ami örökre a feje fölött maradhat. Ha az ellenzék észnél van, erre építhet politikát. Pl. Schmittet persona non grata-nak tekintik és többet nem állnak vele szóba semmilyen módon.

A Fideszre a másik veszélyt pedig az jelenti, hogy az ügy összehozza az amúgy atomizált közélet egy jelentős részét. Ezért megköszönhetjük Schmittnek, hogy nem mondott le, mert ez az egész igaz színfolt a magyar politikában. Egy nagy játszma, hogy vajon a közvélemény erősebb-e, mint a Fidesz? Ha lemondott volna, a küzdelem véget ér, és annak ellenére, hogy így látszólag a közvélemény nyert, elveszettük volna a nagy nemzeti összefogós játékot. A közvélemény ilyen mértékű egyesítésének pedig fontos társadalomépítő szerepe van, mert ritkán vannak olyan ügyek, melyek ennyire egységbe forrasztják a nép Fidesz-táboron kívüli részét és még a táborból is egy részt. Szóval hajrá! Köszönjük Elnök úr!