A rabszolgák lázadása – Az Orbán-rendszer populista konszolidációja
Címkék: populizmus gyarmat dependencia nem leszünk gyarmat függőségi elmélet
2012.05.02. 23:08
A Fidesz populista fordulatával sikeresen transzformálta át a tavaly egyre nyilvánvalóbban látszó kormányzási kudarcát a külvilág és a ballibek iránti gyűlöletbe. Az akció sikeresen járult hozzá Orbán mindent fölülíró politikai céljához, tábora bármi áron való egyben tartásához. Ez a maga képére szabott választási rendszerben, akár újabb győzelmet is érhet neki. A populista konszolidációért azonban a társadalom nagy árat fizet, amit évtizedek alatt sem hever ki.
Kormányzati kudarc elkendőzése
A Fidesz 2002 óta sokkal populistábban kommunikált és kormányzása kezdetétől építette a nemzetközi bal-lib összeesküvés elméletét, de eleinte sokan úgy látták, ez csak a Jobbik kordában tartása miatt szükséges. A múlt év végén a kormány teljes erővel kijátszotta a „nemzetközi összeesküvés” kártyát. A hitelminősítők és spekuláns körök váltak bűnbakká a gazdasági problémákért. Orbán „megjósolta” a forint elleni spekulációs támadást, arról beszélt, a magyar földért és vízért folyik háború. De úgy tűnt, hogy ez semmit nem ér amikor az árfolyamok az egekben vannak és a magyar középosztály megkezdi vagyona Bécsbe telepítését. A Fidesz kudarca nyilvánvalónak tetszett még saját táborában is. Az IMF tárgyalások ígérete stabilizálta a forintot, újra képessé vált az ország, hogy drágán, (egyes banki számítások szerint 420 milliárddal fizettünk már többet), de finanszírozza magát, a kedélyek megnyugodtak. A Fidesz ekkor felpörgette európai szintű kommunikációs akcióját, hogy átváltoztassa gazdasági kudarcát egy nyugat-EU-ballibek elleni gyűlöletté. Az akció sikeresen járult hozzá Orbán mindent fölülíró politikai céljához, tábora bármi áron való egyben tartásához. Konszolidálta helyzetét, de a populista fordulatért nagy árat fizet a társadalom.
A függőségi elmélet – ki akar minket gyarmatosítani?
A vízválasztó a békemenet volt, nem tömege, hanem jelszava a „Nem leszünk gyarmat!” Ez a gyökereiben leninista jelszó a harmadik világ, populizmus és a Jobbik jelszava, de nem egy polgári párté. Ezt Orbán március 15-i beszédében legitimálta és a tábor hivatalos jelszavává tette. A Fidesz ezzel feladta a polgári fejlődésbe vetett hitet, ami az egyéni erőfeszítésekre építi egy ország sikerét, helyette hivatalosan is meghirdette a populizmus útját, amiben fejlődésünk nem saját teljesítményünktől függ, hanem attól, hogy le tudjuk-e rázni a gyarmati státuszt, a rabszolgalétet.
Ki kell ábrándítanunk a híveket, ez a politika nem újító, egyes területeken és korokban egyenesen ortodox. A „nem leszünk gyarmat” mögötti politikai gondolat a 20. század középső évtizedeinek Dél-Amerikájában élte virágkorát. Többen a Nagy Gazdasági Világválságra adott téves válaszként indultak el ezen az úton és mindenki kudarcot vallott. A gondolatból ideológia a 60-as évekre lett, ahogy azt sokan, köztük Fukuyama (akit tiszteletek a Fideszben) leírják, ez a dependencia, vagyis függőségi elmélet. A Leninista alapú elmélet lényege, hogy a gazdag országok gazdagsága attól függ, hogy szegénységben tudják-e tartani a szegény országokat. A befektetés, baráti segítség, valójában csak a „kizsákmányolást” (szép marxista-leninista kategória) szolgálja. A globalizáción keresztül működtetik a „pénzszivattyúkat”, hogy elszívhassák az erőforrásokat a szegényebb országoktól. Ezek úgy törhetnek ki, ha megszabadulnak gyarmati jellegű státuszuktól, szétzúzzák a multik rendszerét.
Az elmélet látványosan megbukott, a dél-amerikai országok amelyek ennek mentén próbálták meg a kitörést nem jutottak előre. Az ázsiai térség országai, Tajvan, Hong Kong, Szingapúr, Korea, akik a globalizáció útján indultak el a világ vezető gazdaságai közé emelkedtek. 10 éve Brazília is részben letért a globalizáció ellenesség útjáról és mára a világ 6. legnagyobb gazdasága. De Szlovákia is a globalizációra alapozza növekedését és nálunk sikeresebb. Ahogy Fukuyama egy magas rangú szingapúri tisztviselőt idéz: a három szörnyűség, amit országa nem tűr el, „a hippik, a hosszú hajú fiúk, és a multinacionális vállalatok kritizálása”.
A legérdekesebb példa Kína, mert itthon ellenpéldának szeretnék látni. Kína nem lázadt a „gyarmatosítás”, a tőke ellen, hanem bátorította. A különleges gazdasági övezetekben a multinacionális tőkének a normálisnál nagyobb előjogokat biztosított. Ehhez lakosságát munkavállalóként gyakorlatilag gyarmati státuszban tartotta, hogy jogfosztottként szolgálják a termelést. Kína jelszava ellentétben a „nem leszünk gyarmattal” az lehetne: Az ország nem lesz gyarmat, de a munkavállalói igen!
A hős politikus mítosza – Chávez olaj nélkül?
Az elmélet bukása ellenére, vonzó sok politikusnak ma is, mert képviselőit sokszor szentként tisztelik. A nagyhatalmak ellen fellázadó politikus szerepét a populista kultúrájú országokban igazi hősi mítosz lengi körül. Peron, aki megadta a kegyelemdöfést Argentínának vagy a mexikói Lázaro Cárdenas, aki 1938-ban Amerika ellenes politikájával és azzal, hogy államosította a Standard Oil és a Shell cégeit, évtizedekre megpecsételte az ország sorsát, a mai napig a legnépszerűbb politikusok. A Chávez félék is táplálják a mítoszt, de azt elfelejtik, hogy fennmaradása az olajtól függ. A leépülés azonban, ilyen esetben is törvényszerű. A venezuelai olajipar kitermelési képessége, amely valaha a világon a második legnagyobb volt, 2000-től 2007-ig 30 százalékkal esett. Ha nem lennének ilyen magasak az olajárak, Chávez képtelen lenne fennmaradni. Olaj nélkül azzal próbálkozni mint Chávez, pedig nem túl okos.
Ezen populista rendszerek tipikus jegyei nagy hasonlóságot mutatnak.
- Karizmatikusnak, bátornak látszó vezető, aki képesnek tűnik fellázadni a világrend ellen.
- Abban való hit, hogy a piacnál az „okos” állam (valójában a vezető) jobban tud irányítani.
- Természeti erőforrások államosítása. Nálunk ez a víz és a közműszolgáltatók, ezek vannak célkeresztben, de a MOL esetében is állandó a nyomás a befolyás növelésére.
- Új földosztás meghirdetése, ami papíron a kistermelőknek jó, de gyakran a feudalista agrármodell konzerválódik, óriás birtokokkal.
- Az igazság jog fölé helyezése. Peron filozófiáját igazságizmusnak hívta.
- A közösség érdekének az egyéni érdekek fölé helyezésének ígérete. (Nemzeti Együttműködés Rendszere) Ezzel összefüggésben a magántulajdon részleges korlátozása, (pl. nyugdíjpénztár államosítással, jogtalan adókkal.)
- Államosítás, verseny korlátozás a hazai cégek látszólagos érdekében (valójában lojális oligarchia kiépítése).
- Az előző kormányok korrupt elitjének perbe fogásának ígérete.
- A többségi demokrácia értelmezés abszolutizálása. (51 százaléknyi hatalommal, nem vesszük figyelembe a maradék 49% elvárásait.)
A populista kultúra diadalútja
Ez a populista kultúra alapja, ez válik népszerűvé nálunk. Pedig a rendszerváltáskor úgy tűnt a magyar társadalom a polgári kultúra irányába nyitott. A sikerre volt némi remény, a rendszerváltó pártok így-úgy mind polgárosodást akartak és arra törekedtek, hogy a szabad polgári értékrend váljon a kultúra alapjává. Kutatások alapján, 2007-08-ig mindenki úgy gondolta, a magyar társadalom elutasítja a szélsőségeket. Mára mégis a teljes zsákutcát jelentő szélsőséges politizálás, ahova a populizmus és a Nem leszünk gyarmat! szlogen alatt felvonulók is tartoznak, óriási népszerűségre tett szert.
Az aktív szavazók kb. fele (Jobbik és Fidesz együtt) a populista kultúra irányába vált nyitottá. A növekedés nem ért véget és mivel egy társadalom kultúrája lassan változik, visszafordulására a közeljövőben nincs remény. A dél-amerikai országok története is ezt mutatja. Argentína példája a legerőteljesebb. Az első világháború előtt polgári és európai kultúrájú ország volt. A 20. század elején egy főre jutó GDP-je Svájcéval egyezett meg és nagyobb volt, mint Németországé. De a 30-as évek válságára adott rossz válaszként a populizmus útján indult el. A régió populista kísérletei hiába vallottak kudarcot, nem tértek le az útról és populista vezetők újabb generációit termelték ki. A lakosság populista kultúrájának ez felelt meg. Ezért aggasztó a magyar fordulat.
Jobbikosodó Fidesz tábor
A Fidesz megoldása is a válságra adott rossz válaszból fakad, abból a tévhitből, hogy ez nem gazdasági válság, hanem a kapitalizmus válsága és a nyugati út elbukott. Ebben már a választások előtt egyetértett a Jobbikkal. Pedig a 30-as évek válsága arra tanít, hogy akik azt a kapitalizmus válságaként értelmezték és letértek a versenygazdaság útjáról nehezebb helyzetbe kerültek a válság után. A Fidesz a választások után egyre többet kommunikált a Jobbik nyelvén, hogy megvédje táborát a jobboldali lemorzsolódástól. Így jutott el addig, hogy a Jobbik korábbi szlogenjét a „Nem leszünk gyarmat!”-ot tegye jelszavává.
Még a Jobbik ideológiájának irányába tett populista fordulat is megérte, hogy teljesítsék a tábor minden áron való egyben tartásának legfőbb politikai célját. Úgy gondolják az új választási rendszerben két millió körüli aktív szavazóval biztos nyernek. A stratégia sikeresnek látszik. A tábort régi-új jelszavakkal kerítették körbe. A hagyományos antikommunizmus, erősödő kereszténység, baloldali összeesküvés, szabadságharc, nemzeti érdek és szuverenitás, multik és globalizáció ellenesség.
A populizmus ára
Az ár, amit ezért Magyarországnak fizetni kell hatalmas. Ez az út gazdasági leépülést hoz. A populizmus olyan mélyre ássa a politikai oldalak között az árkot, mintha több országban élnénk. A versenyellenesség, az állam gazdasági szerepének növelése, az oligarchia erősödése, a képességek és vállalkozások politikai alapú diszkriminációja gyengíti reálgazdaságot, a versenyképességet és a teljesítményt.
A folyamat az életszínvonal 20-30 százalékos csökkenéséhez vezet, a társadalom alsó 30-40 százalékában. Ez a folyamat már elindult a jóléti rendszer drasztikus leépítésével, de fontos hangsúlyozni, hogy a dél-amerikai országokban sem hozott eredményt a jóléti rendszer hiánya, az alsóbb rétegek szegénysége és az elméleti munkaerő kínálat. A középosztály tagjai közül egyre többen csúsznak le ebbe a csoportba. A társadalmi különbségek a szokásos 6 körüliről gyorsan 8-9 fölé nőnek. 15 éves távlatban a cseh, lengyel és szlovák GDP a duplája lesz a magyarénak. Ehhez jöhet még, hogy a Fidesz újabb győzelme erősödő kivándorlási hullámot generál. Orbán legnagyobb kihívása, hogy a gazdasági lassulást meddig tolerálja tábora, mikor helyezik az emberek saját pénztárcájukat előbbre, mint a lózungokat. Ettől ma messze vagyunk.
Az EU-n belül nem teljesedhet ki a populista rendszer, ez védi némileg a gazdaságot. Az EU-ból való távozásunk, vagy eltávolításunk esélye azonban az idővel egyre nő.
A vergődés történelmi korszaka
Orbán a fordulattal közel került álma beteljesüléséhez, a róla elnevezett korszakhoz. Tudja, az Orbán korszakot, ha megvalósul, történelmileg is hasonlóan ítélik meg, mint ma. Egyesek utálják, mások istenítik. Ezzel meg is elégszik. Orbán nem akar a nemzet békítő atyja lenni. Ehhez túl harcos és túl nagy taktikus. Ennek árát azonban mi fizetjük. Mert egy nyugodt, polgári együttműködő kormányzással, ahogy a lengyel-szlovák-cseh példa mutatja, nagyobb eredményeket érne el az ország.
A populizmus kultúrájából nincs túl sok kiút. Ma még talán egy látványos deviza válság hatására észhez térnének az emberek, de valószínűbb, hogy a feltüzelt tömeg talán inkább a nyugati összeesküvőket okolná. Az IMF megállapodás, ellenétes hatást vált ki, segíti Orbán és a populizmus konszolidációját. Ebben a helyzetben, Orbán bukása sem oldja fel ezt a helyzetet. A populista kultúrájú tábor nem tűnik el és ez garantálja, hogy az országot egy fordulat esetén se lehessen normálisan kormányozni. A polgári és populista kultúra állandó harca miatt a vergődés az ilyen országok lényegévé válik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emkovacs.blog.hu/api/trackback/id/tr635227978
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.