– Nézze, István. Ahol virágpor van, oda gyűlnek a méhek is. Nélkülük nem működik a természet. Ahhoz, hogy mézhez jussunk, jó méhész kell. A mi tanyánkon volt egy 83 családos telepített méhes. Egy idő után külföldről megjelentek az atkák, legyengítve a hazai populációt. Majd jöttek az egészséges, roborált vándorméhek, és átszipkázták a mieink által begyűjtött mézet a saját kaptáraikba. Így működik a globális világgazdaság. Liberális szabályokkal kis célpiacokat meggyengítenek, majd lerabolják azt. Ebben a helyzetben az a célunk, hogy óvatos támogatással a saját méheinket, a hazai vállalkozásokat erősítsük. Ez tökéletesen megfelel a közösségi érdeknek. Akkor van baj, ha itt is túlsúlyba kerül az egyéni szempont. Fellegi Tamás miniszter úrral mi mindig a kormányzati célkitűzések szakpolitikai megvalósulásáról értekeztünk. Különböző körök érdekeinek esetleges érvényesítése érdekében rám vagy az apparátusra nem nehezedett nyomás. Ennek a pályának ugyanakkor csak egy részére volt rálátásom. Hogy történt-e ilyen megkeresés, nem tudhatom, mert nem én voltam a miniszter. Új, feltörekvő vállalkozói csoportokkal magam is összefutottam, melyek mögött olykor-olykor bizonyos közszereplők alakja is feltűnt. Fideszes is, más is. A parlamenti szembenállás nem mindig írja felül az üzleti érdeket. Sokszor éreztem azt, hogy egy-egy új technológia kiemelt támogatásánál az egyéni érdek a méltányolhatónál nagyobb mértékben terjedt volna túl a közösséginél. Ilyenkor a politika megfelelő egyeztetéseket követően döntéseket hoz. Ez, főleg, ha nagy rendszereken változtatunk, néha késedelembe esik. De hát nagy poszt nagy terhekkel jár.

Komment: