3500 fős fedett stadiont épít a 2000 lakosú Felcsút, Orbán Viktor szülőhelye. A hírről sokaknak a tavalyi grozniji történet jutott eszébe. Történt, hogy Ramzan Kadirov csecsen elnök építtetett egy harmincezer férőhelyes stadiont Groznijban, amit világsztárok, köztük Diego Maradona és Luis Figo részvételével káprázatos ünnepség keretében adtak át. Volt ott lézer show és C C Catch koncert, de lényeg a világsztárokból álló öregfiúk válogatatott és a Kaukázus névre keresztelt orosz csapat összecsapása volt. Olyan legendák léptek pályára, mint Diego Maradona, Luis Figo, a francia Fabien Barthez és Manuel Amoros, az olasz Francesco Baresi vagy a chilei Ivan Zamorano. A kétszer húszperces mérkőzést a jóval motiváltabb orosz csapat nyerte 5-2-re.

A stadiont Kadirov apjáról, a 2004-ben merényletben meggyilkolt Ahmat Kadirov csecsen elnökről nevezeték el. Van azonban egy nagy különbség a két történet között. A felcsútin nem tudunk olyan őszintén nevetni, mert ez a mi életünk része. Nem azért, mert a Puskás Ferenc akadémia a múlt év végén közel egy milliárdot kapott az MLSZ-től. Több is veszett Mohácsnál, jó célért legtöbbünk szívesen áldozna. Hanem az érzés miatt, hogy a világon valahol most ugyanúgy nevetnek rajtunk, mint mi a csecseneken. Mert az ilyen történetekben mindig van valami szánalmas és komikus. Hogy mire gondok?

Az akadémiát arról a Puskás Ferencről nevezték el, aki gyermekkorában rongylabdával rúgta a kispesti sárban. Bőrlabdát csak ünnepnapokon látott, stadiont meg csak amikor már rendes játékos lett. Mégis a világ legjobb focistája lett belőle. Az összes brazil világsztár az utcán tanult focizni, Maradonát is ott fedezték fel. A brazilok a tengerparti homokban rúgják a bőrt, nem kell nekik FIFA négyes stadion, mégis ontják magukból a jobbnál jobb játékosokat. Ezek szimpatikus, kicsit hősies történetek, amiket imádunk a sportban, mint Balczó András, aki otthon anyja vasalóját tartotta kinyújtott kézzel, hogy eddze a lövészethez karját. A FIFA négyes stadionban meg ennek az ellenkezője van, valami ellenszenves és nagyképű. Emlékszünk, amikor Kamerunnak szurkolt az egész világ a VB-n. A kis szegény afrikai csapatnak, akik nagyszerű játékkal verték meg azokat a válogatottakat, akiknek játékosai együtt többet értek, mint a kameruni GDP. Volt idő, amikor Sevcsenko ára magasabb volt, mint az Ukrán devizatartalék. Ezek az ügyek dobogtatják meg az emberek szívét. Az ilyen történetek mögé szeretnek a népek felsorakozni. És tudjuk Orbán legfőbb vágya, hogy a focinak legyen valami nagy népi összefogást elősegítő jellege, hogy legyen, ami lelkesíti az embereket, legyen egy csapat, amiért egyformán izgul az egész ország.

De nem így. Mert ebből is politikai ügy lesz. Annyi ellenszenv alakul ki a focimániával szemben, hogy az emberek nem tudnak majd politikai indulatok nélkül beszélni erről sem. Főleg nem, ha még nem is játszunk jól, mert nincs ellenszenvesebb annál, ha a körülményeket megadjuk, de az eredmények nem jönnek. Főleg nem egy nagyon kaotikus és rosszul menedzselt országban, amire lassan még azt mondani, hogy balkáni is dicséret számba megy. Az ilyen országban nem lehet kicsi szigetekben a leggazdagabb nyugat országokra jellemző színvonalat nyújtani, mert egyszerűen ciki. Ez olyan harmadik világos, olyan, Groznijos, kazahos, Üzbegisztános. Mindenhol növekvő szegénység, romló közszolgáltatások, lerobbanó mentők, kigyulladó metrók, de a kicsi szigeten, egy ékszerdoboz, ahol a világ legmagasabb színvonalú stadionjában játszanak a jövő középszerű focistái. Ez nem felemelő, ez szánalmas. Ebből se foci nem lesz, se összefogás, se rendes ország.

Az egész ügy nem csak Groznijos, de Stadler beütéses is. Valaki, akinek van pénze és hatalma, hogy hobbijának éljen a semmi közepén létrehoz valami olyat, ami nem odavaló. Ami csak addig életképes, amíg mögötte van a pénz és a hatalom, ha ez eltűnik, akkor az egészet elviszi az enyészet és a sok pénzt és energia mind kárba vész anélkül, hogy elérte volna, amit szándékozott.

Ahhoz, hogy igazán nevetségessé váljon a történet már nem kell más, csak meghívni néhány világsztárt a stadionavatóra, ha még a miniszterelnök is játszik az már csak a hab lesz a tortán.