A Fidesznek akarva akaratlanul jól jöhet a Schmitt ügy. Az emberek azt olvashatják ki belőle, hogy aki kiszolgálja a rendszert, az minden körülmények között számíthat annak védelmére. Ennél semmi nem segíti jobban a párthűséget, de semmi nem ássa alá jobban az emberek szabálykövetésbe, erkölcsi rendbe és a teljesítménybe vetett hitét. De a sikeres társadalmakat teljesítményre és a törvény előtti egyenlőségre építik és nem párthűségre.

Jót nevettem Schmitt Pál plágium ügyén, de nem izgatott különösebben. Olyan hiteltelenné vált az elmúlt időben, hogy semmit nem tudok komolyan venni vele kapcsolatban. A HVG alaposan dokumentált anyaga meggyőzött, a gyanú alapos. Itt le is zártam volna az ügyet várva a jogi és erkölcsi fejleményeket. Azok azonban éppen ellenkező irányba indultak. Amikor a Fidesz és az egyetem kinyilvánította, hogy nem a vizsgálatra, hanem Schmitt megvédésére koncentrál a dolgok új értelmet nyertek. Ezek jóval túlmutatnak Schmitt minden rendszert kiszolgáló életén.

Úgy tűnik a Fidesz vagy nem vette észre milyen károkat okozhat a plágium üggyel vagy épp ellenkezőleg, így akar üzenni a társadalomnak, hogy aki hűséges hozzá, aki kiszolgálja, azt mindentől megvédi. Az állampárti világ legfontosabb összetartó ereje volt ez. Egy pártkatona, megúszhatott, az ittas vezetéstől, a köz megkárosításán át, akár komoly bűncselekményekig szinte bármit. A lényeg a hűség volt, a rendszer kérdések nélküli szolgálata. Schmitt már eddig is a rendszer leghűségesebb kiszolgálójának szimbóluma volt, ezért még inkább alkalmas az új szerepére. Ez jó lehet a politikai célok megvalósítására, de rendkívüli mértékben rombolja az emberek rendbe, törvényességbe, teljesítménybe vetett bizalmát. Tovább erősíti a magyarokban amúgy is túlzottan erős hitet, hogy minden csak attól függően bűn vagy nem, hogy ki követte el. Ezért nem szabálykövetés és a teljesítmény a legkifizetődőbb magatartásforma, hanem a megfelelő kapcsolatrendszer.

Pedig a Fidesz kormány törvénykezésének egyik látványos üzenete a szabályok betartatásának sokkal szigorúbb megkövetelése ennek éppen ellentmondani látszott. Szinte minden területen drákói szigor, sőt túlszabályozottság, a büntetési tételek durva szigorítása jellemző. Az adótörvényektől a szabálysértésig olyan magas büntetések kiszabása lehetséges, hogy kisebb szabálysértési ügyekkel valaki tönkreteheti a családját. A szigort sokan üdvözölték, többen azt olvasták ki belőle, hogy ennek hátterében Orbán egyik legfőbb vélt küldetése az ország erkölcsi megtisztulásának elősegítése van. Példának, a Fideszben népszerű szingapúri modellt látták, ahol az országban uralkodó rendet a büntetési tételek rendkívüli magasságának tulajdonítják. Ott egy rágógumi eldobásáért egy vagyonra büntethet a rendőr. Ezért sokan üdvözölték a szigorítást és kevesen hoztak fel ellenérveket.

Pedig ellenérvek lettek volna bőven és most, az új helyzetben még inkább érdemes ezeket megemlíteni. A világban nem csak Szingapúrban vannak szigorú büntetési tételek. Kínában például halálbüntetés jár a korrupcióért, amit időnként látványosan demonstrálnak is. Ennek ellenére a világ egyik legkorruptabb gazdaságának számít a Transparency szerint. Párthűséggel ott is szinte mindent meg lehet oldani. A szabályok nem egyformán vonatkoznak mindenkire.

A másik oldalon viszont nem csak Szingapúrban van nagyobb rend, mint nálunk. Ausztriában és több nyugati országban, viszonylag alacsonyak a szabálysértési tételek, sokkal kevesebb szabály van, kiszámíthatóak az adószabályok és sokkal nagyobb a rend és jobb az adómorál. Miért van ez? Sokan azt gondolják, ők magasabb erkölcsi szinten vannak. Ez az önmagunkat lenéző szemlélet rendkívül elterjedt, pedig nem feltétlenül igaz. Szakmai közhely, hogy szabályok megszegésétől nem a büntetési tétel tart vissza, hanem a lebukás veszélyének növekedése. Vagyis, több ellenőrzés és a büntetések következetes, korrupciómentes alkalmazása, jobban növeli a szabálykövetést, mint az egekbe emelt a büntetési tételek. De ha továbbra is egy az ezerhez az esélye a lebukásnak, vagy ha korrupcióval, kapcsolattal megúszható a büntetés, akkor a magasabb büntetési tételek, nem hoznak rendet, de bizonyítottan korrupcióra ösztönöznek. Hiszen mindkét oldalon megnő az ezzel szerezhető nyereség mértéke. Hasonló a helyzet a túlszabályozottsággal is. Nálunk mindenre szabályt hoznak és a Fidesz alatt a folyamat erősödött, leglátványosabb példáként a gyermeki és szülői szeretet is törvénybe foglalták. Pedig az is alapvető igazság, hogy egy túlszabályozott rendszerben nehezebb szabálykövetőnek lenni, az ilyen rendszerek a szabálykövetőket büntetik, mert túlzott erőfeszítéseket követelnek tőlük. Ennek ára társadalmi szinten hatalmas, a bürokrácia növekedését és többletköltséget eredményez. (Például az USA-ban az Enron, WorldCom botrány után bevezetett Sabares-Oxley törvény betartása 35 milliárd dollár többletköltséget jelent az amerikai gazdaságnak.)

Azokban az országokban, ahol erősebb erkölcsi rendbe, a törvény előtti egyenlőségbe vetett hit, az embereknek hinniük kell abban, hogy a büntetés kevéssé függ attól, hogy valaki milyen gazdag vagy milyen hatalmas és milyen kapcsolatokkal rendelkezik. Ha a Schmitt ügy következmények nélkül zárul le, itt okozza a legnagyobb károkat. Ez ugyan sehol sem működik tökéletesen, de a törvényességbe vetett hithez elégséges módon. Normális országokban látványosan nem lehet megúszni ügyeket, politikai kapcsolatokkal vagy pénzzel. El lehet mozdítani egy elnököt, egy minisztert, börtönbe lehet juttatni egy gazdag bankárt, egy nagyvállalkozót. Egyetlen társadalomban sem lehet megakadályozni, hogy az emberek csaljanak és törvénytelenül vagy teljesítmény nélkül próbáljanak meg előnyre szert tenni. A különbség abban van, hogy ha lebuknak, azt miként kezelik. Ez nálunk soha nem működött jól, a Schmitt féle ügyek becsületes kezelése éppen ennek látványos kiépülését szolgálhatnák.

A magyar társadalom teljesítménybe vetett hite is meglehetősen alacsony. Minden kutatás szerint úgy gondoljuk, hogy kapcsolatokkal könnyebb sikert elérni, mint teljesítménnyel. Ezt a Fidesz sajnos ez elmúlt időszakban ha lehet, még erősítette. Sok olyan változást vitt végig, aminek lényege nem a teljesítmény, hanem a párthűség volt. A Schmitt ügy azonban sokkal nagyobb nyilvánosságot kap ezért ezen a téren is nagyobb károkat okoz. Szingapúr itt nagyon jó ellenpélda, mert az ottani rendszer sajátossága, hogy a diktatúraszerű működés ellenére a pozíciók betöltése kizárólag teljesítmény alapon megy.

Szingapúr juthat eszünkbe akkor is, ha a Fidesz eszeveszett törvényi szigorításait a Schmitt ügy fényében nézzük. Így ez is egészen másnak látszik. Szingapúrban van a magas büntetési tételeknek politikai célja is. A kormányzó párt ezeket használja időnként ellenfelei nehéz helyzetbe hozására. A szabályok szigorúak, a büntetési tételek magasak ezért bárki ellehetetleníthető velük. A kormányzat él is ilyen módszerekkel politikai ellenfeleivel szemben.

Magyarország tele van olyan ügyekkel, amik a nem teljesen egyértelmű szabályok alkalmazásából fakadnak. Az idei adóváltozások nyomán például kisebb, akár véletlenül elkövetett hibáért, dokumentum elvesztéséért hatalmas büntetések lesznek kiszabhatók. De a hatóság az ÁFA szabályokat is meglehetősen kiszámíthatatlanul alkalmazza. „A közelmúltban egy gabona termelőt marasztalt el a NAV, felróva neki, hogy miért olyan kereskedőnek adta el a terményt, amely később - a hivatal gyanúja szerint - megsértette az adózási szabályokat. Miközben az világos, hogy a termelőnek nem állt módjában, és nem is volt a kötelessége az üzletfele adózási moráljának az előzetes ellenőrzése”, olvasható egy írásban.

Egy egyetemi hallgató ma már börtönnel sújtható plágiumért, egy gyorshajtó félmillió forintra büntethető, ha a biztonsági öve sem volt bekapcsolva. Nincs olyan ember, aki mindig minden szabályt betart. Ha Schmitt üzenetét komolyan vesszük, az ilyen rendszerekben, ahol a túlszabályozottság miatt szinte lehetetlen teljesen szabálykövetően élni, döntés kérdése lesz, hogy kit szeretne a hatalom megbüntetni és kit nem. A polgárok szabályokba vetett hite pedig végképp elenyészhet. Ennek következtében a társadalom korrumpáltsága tovább nő és a politikához való igazodás, dörgölődzés növekszik. Az ilyen túlszabályozott, magas büntetési tételekkel rendelkező rendszer, következetesség, erkölcsösség nélkül a legrosszabb út. Ez nem a társadalmi rend, az erkölcsi megtisztulás, a szabálykövetés növekedéséhez, vagy a teljesítmény értékének erősödéséhez vezet, hanem épp az ellenkező irányba. De a sikeres társadalmakat teljesítményre és a törvény előtti egyenlőségre építik és nem párthűségre.