Az Orbán EU háború elkezdődött. Orbán annyi ideig folytatta bozótharcát egy képzelt ellenféllel, aki valójában barát volt, hogy annak elege lett. Az első lépés az ultimátum elküldése megtörtént. Jövő héten jön a hadüzenet. Győzelem nem várható, az áldozatok csak a magyar lakosság köréből kerülnek majd ki. Az IMF megállapodás lehetősége pedig a távoli jövőbe tolódik.
Múlt pénteken egy új Orbán Viktor jelent meg a színen. Kedves volt, mosolygós, békülékeny, kompromisszum kész, mintha ő soha nem is akart volna keménykedni a világgal. Érthető, ha stratégiát váltott, mert egyes hírek szerint a múlt héten olyan mértékben kezdett a lakosság pénzt kivenni a bankokból, ami már aggasztó volt. Meg kellett nyugtatni a lakosságot és persze a piacokat. Úgy tűnt a békülékenyebb hangnem meghozza eredményét, a piacok megnyugodtak, hirtelen minden elemző biztosra vette az IMF megegyezést. Pedig a remény nem tűnt megalapozottabbnak, mint korábban, mert az EU számára egy gyors kevés engedményt tartalmazó megegyezés politikai öngyilkossággal érne fel, nagy engedményeket pedig Orbántól nem várhattak. Nyilvánvalóvá vált, hogy EU és az USA politikai elitje, sajtója, értelmisége egyértelműen követeli Orbán rendszerének megregulázását és egyáltalán nem támogatja, hogy az IMF-EU pénzén mentse meg Orbán politikai karrierjét. Ma már a Talán még a Fidesz számára is nyilvánvaló, hogy egyetlen mérvadó kör sem támogatja őket nyugaton és Orbánt ma szinte egyöntetűen a demokrácia lebontójának tartják. A magyar kérdés az EU politikai vezetése számára egyfajta tesztté vált, ahol az EU tekintélye forog kockán. Ha nem képesek kezelni egy ilyen kis, súlytalan országgal kapcsolatos gondokat, akkor nem is reménykedhetnek egy sokkal szorosabb Európa létrehozásában. Ha Orbán győz az gyengeség jele lesz és másokat is bátorít majd a konfrontációra. Az USA-IMF minden korábbi aktivitás ellenére az egész Orbán kérdést láthatólag az EU belügyének tekinti.
Az EU-n belül, partnerek között általában a tárgyalások bizalmi alapon, az azonos értékek és szabályok tiszteletben tartásán alapulnak. Orbán azonban képtelen bizalomra alapozott tárgyalási stratégiára, sőt képtelen tárgyalásra is. Ő csak az erő nyelvén szeret beszélni, a harcot szereti, a lőporszagot, a behódolást. Igazi bozótharcos, ha nincs bozót, visz magával, mert csak ott érzi jól magát. Az EU az ilyen stratégiával általában nem tud mit kezdeni. Bürokratikus rendszere gúzsba köti, ezért mindig csak követi az eseményeket, lefagy, ha valaki olyan kezdeményező és agresszív, mint Orbán. Amit ma az EU tesz velünk, az teljességgel szokatlan és példa nélküli. A bürokrácia megkerülésével, politikai tárgyalási stílust követnek, erőből tárgyalnak, sőt mint láthatjuk, hadat üzennek. Amit az EU tett, az általában egy háború első lépése, az ultimátum: olyat kérni a másik féltől a békéért cserében, amit az bizonyosan nem teljesít, vagy ha teljesít, akkor az a teljes behódolás jele. Orbán nem teljesíthet politikai kérést, mert akkor nem lenne Orbán Viktor. Orbán békülékeny hangneme csak arra jó, hogy konfliktus élezéséért az EU-ra tolja a felelősséget. A hadüzenet jövő héten megtörténik.
Ezzel az IMF megegyezés a távoli jövőbe tolódik ki. Az EU már korábban nyilvánvalóvá tette, addig nincs hivatalos tárgyalás, amíg az MNB kérdését nem rendezi Orbán. Most ez kiegészült még két területtel. Háborúban álló országok között a gazdasági segítség a legritkább esetben szokott létrejönni. Ettől kezdve a bürokrácia lassúsága az EU-nak dolgozik, ha ugyanis a magyarok kifogásokat emelnek az lassítja a megegyezést, de amíg nincs megegyezés nincs hitel sem. Orbán így kényszerhelyzetbe kerül. Az EU jól tudja, hogy az IMF megegyezés az egyik erős ütőkártyája a harcban. Korábban azt lehetett gondolni az egyetlen, de mára kiderült a támogatások megvonásával való fenyegetés legalább ilyen erős, főleg, ha kiterjesztik minden területre. Egyrészt ez közvetlenül a Fidesz oligarchiát érintő intézkedés lenne, mert az infrastrukturális beruházások támogatásának leállításával, sokmilliárddal lehetne a Fidesz vállalkozói körét megrövidíteni. A mezőgazdasági támogatások két területen is erősen érintenék a Fideszt. Egyrészt a vidéki szavazóbázis elvesztése fenyegetné, mert ez gyakorlatilag csődbe vinné a vidék jelentős részét. Másrészt, (erről ugyan keveset beszélnek) mivel a magyar oligarchák a földalapú támogatások legnagyobb haszonélvezői, itt is húsbavágó kérdést érintene az EU. A top tíz földalapú támogatást élvező neve hétpecsétes titok, de azért kisakkozható, hogy az állami gazdaságok privatizátorai közöttük vannak.
A gyors megegyezést még egy fontos tényező miatt kizárt. Az EU számára az egyik központi kérdés, kimondva kimondatlanul Orbán ellenfeleinek segítése. Az EU nyomás már két kormányt megbuktatott Európában és helyettük szakértői kormányt állítottak fel. Nem kérdés, hogy Magyarországon is Orbán bukását látnák a gondokból kivezető legjobb útnak, de szakértői kormány megalakítása teljesen kizárt, sőt tulajdonképpen senkinek nem érdeke. Ha ugyanis ma bárki átveszi Orbántól a hatalmat, az egy romhalmazt kap, ami még nem omlott össze. Ráadásul egy olyan közjogi és hatalmi helyzetben kéne kormányoznia, amiben minden valóságos hatalom továbbra is Orbán kezében van. De jelen pillanatban nem látszik az a politikai erő, aki bizonyosan képes lenne a nép szimpátiáját megnyerni. Ehhez még idő kell. Ezért az EU legalább a tavasz végéig időt kell adjon az ellenzéknek, hogy valami politikai megoldást találjon.
Orbán relatív nyugalma ebből fakad. Úgy gondolja, az EU semmiképpen sem tudja elérni megbuktatását, mert a parlamentáris út kizárt, a frakció olyan mértékben kézben tartott, hogy nem mernek Orbánnal szembefordulni. Az utca nem tudta Görögországban sem megbuktatni a kormányt, pedig sztrájkok és tüntetések követték egymást hosszú hónapokon át. Ráadásul ott még párt alternatíva is létezett a kormánnyal szemben. Orbán meg van győződve róla, hogy az EU nem talál megfelelő súlyú politikai partnert nálunk és ezért kénytelen lesz vele megegyezni. Nem a csődben bízik, hanem feltételezése szerint az EU-nak nem érdeke a magyar csőd, mert ez destabilizálná a régiót. Ennek ellentmond, hogy az osztrák bankszövetség tegnap az EU bejelentés előtt közölte, őket a magyar helyzet nem ingatja meg. A nyilatkozat, mintha az üzente volna, mi megadjuk a kilövési engedélyt, tőlünk mehet. Tulajdonképpen ez lesz a legnagyobb kérdés, mert Orbán terve az, hogy addig megy el, amíg az EU-nak azt kell eldönteni-e, hagyja-e Magyarországot csődbe menni. Orbán feltételezése szerint a válasz nem lesz és így ő győz majd.
Az bizonyos, hogy az EU nem húzza a bizonytalanságot a végletekig, ha tavasz végéig nem épül fel más politikai alternatíva, megegyezik Orbánnal. Sőt Orbán vészhelyzetben, utolsó fegyverként még új választásokat is kiírhat, amire ha nem hagy elég időt az ellenzéknek megnyeri, kész tények elé állítva az EU-t. De a csőddel kapcsolatos terveiben csalódhat, mert ebben a kérdésben nem a spekulánsoktól és az EU-tól kell legjobban félnie, hanem saját lakosságától. Amennyiben folytatódik a lakossági megtakarítások menekítése az bizonyosan a magyar bankrendszer és így az ország végét jelenti és ebben az esetben már az IMF segítség sem oldja majd meg a kérdést.
Az Orbáni politika által mindennapossá vált bizonytalanság és kiszámíthatatlanság saját ellenfelévé vált. Ilyen szintű kiábrándultság és reménytelenség már komoly gazdasági tényező, ami önmagában megakadályozza a fejlődés, kilábalás megindulását. Orbán megnyerhet minden csatát, de az ország a háborút biztosan elveszti, mert az amúgy is kétségbeesett lakosság és vállalkozások bizonytalansága, még hónapokig növekszik majd. Ez pedig olyan sebeket okoz majd, amik hosszú évekig nem gyógyulnak be. Még az a jómódú réteg sem lesz bizonyosan nyertes, amely már rég dollárra, Euróra váltva kimenekítette pénzét az országból.
Az egész nagy machináció tele van bizonytalansági tényezőkkel, amiben minden forgatókönyv szerint a magyar lakosság a vesztes. Orbán folyamatosan és láthatólag a lakosság bőrére feleslegesen vállal óriási kockázatokat. Mindezt egy csak általa megnyerhető politikai előnyért cserébe. Mert ha Orbán megmenti saját politikai jövőjét, azzal ő maga és a Fidesz pártelitje nyer és nem az ország. Tudom, Orbánt vallási vezetőként tisztelők között sokan vannak, akik azt gondolják egyedül Orbán képes jól vezetni ezt az országot, de ha másból nem az utóbbi másfél év hisztériakeltéséből nyilvánvalónak kéne lenni, hogy ez nem igaz. Nekünk nem Orbánt kell megmentenünk, hanem az országot. Ezt minden hívőjének tudnia kéne.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emkovacs.blog.hu/api/trackback/id/tr975227961
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.