Ma már nem tűnik olyan gyorsnak a megegyezés az IMF-fel. Ők ugyanis általában megszorításokat és a szociálpolitikát érintő kérésekkel állnak elő egy hiteltárgyaláson. Úgy néz ki azonban az USA és az EU időközben bekeményített, így a tárgyalásokon szokatlan módon az Orbán kormány politikáját alapjaiban érintő kérések merülhetnek fel, ezekben pedig Orbán elvileg nem engedhet.
Szakértők gyors IMF megállapodást reméltek és Fideszes körökben is úgy gondolták, a megállapodás nem nagy ügy. Ha az IMF keménykedik, és sürget az idő, legföljebb engednek. Ez a hit arra alapozódik, hogy az IMF nem kérhet többet, mint 2008-ban Gyurcsányéktól. Ez az elképzelés azonban éppen most bukik meg. Az Orbán kormány a megszorításokban már jóval messzebbre ment, mint azt a legszőrösszívűbb IMF közgazdász kérhette volna. A baj inkább az iránnyal van, alapvetően a politikai iránnyal, ami bizonytalan gazdasági környezetet teremt. Így egyre biztosabbnak látszik, hogy az IMF szokásától eltérően nem megszorításokat, hanem politikát alapvetően érintő irányváltást kérhet.
Gyurcsányéktól még takarékosságot és megszorításokat kértek, amit ők nagyrészt végre is hajtottak. Orbánéknál, nem a megszorítások hiányával van a baj, hanem a végrehajtott politikai fordulattal, ami a gazdaságra nagyon negatív hatást gyakorol. Ez olyan mértékben csökkentette az országgal szembeni és az országon belül a bizalmat, hogy annak negatív hatásait még a megszorítások sem képesek ellensúlyozni. A teljes „cselekvőképesség” megvalósítása, a társadalom és gazdaság „forradalmi” átalakítása, a szuverenitás, a vélt magyar érdekek védelme sok negatív eredménnyel járt. A jogbizonytalanság, a multikkal szembeni diszkriminatív intézkedések, a különadók irreális mértéke, az államosítások, a kiszámíthatatlanság és rögtönzések, kapkodás, az állandó erőfitogtatás elriasztotta a külföldi befektetőket, megijesztette a magyar vállalkozásokat, leállította a működő tőke beáramlást, a hitelezést és így durván a régió átlaga alá rántotta a gazdasági növekedést. Ahogy egy hétvégi Kurier interjúban a Spar magyar piacért felelős igazgatója, Rudolf Staudinger fogalmazott: "Gyakorlatilag nincs európai bank, amely egy magyarországi projektet finanszírozna"
Ma a magyar gazdaság legnagyobb problémája ez a bizalmatlanság és nem a megszorítások hiánya. Ezt pedig a politika okozta. Ezért az IMF delegáció nem kérheti az Orbán kormánytól, amit szokott, nagyobb takarékosságot és megszorításokat, hanem a politika alapjait érintő kérésekkel kell előállnia. Hogy ezt a lehetőséget komolyan kell venni, arra a delegáció hazarendelése világított rá. Úgy néz ki, az EU és az USA elszánta magát, hogy az IMF-en keresztül politikai nyomást gyakorol Magyarországra. Ezt a tárgyaló delegáció hazarendelését követő politikusi nyilatkozatok egyértelművé teszik.
Thomas Melia, akinek papíron semmi köze az IMF-hez, sőt a gazdaságpolitikához sem, egyértelműen fogalmaz egy HVG interjúban az MNB törvény tervezet kapcsán: „Ez a terv sajnálatosan csak gyarapítja azon kormányzati intézkedések sorát, amelyek miatt már korábban kifejeztük aggodalmunkat. Meglátásunk szerint egymást követően több olyan jogszabályt léptettek életbe az ön országában, amelyekkel gyakorlatilag mintegy eliminálni akarják a kormányzati hatalommal szembeni fékeket és ellensúlyokat. Az utóbbi idők sarkalatos törvényei nemcsak bennünket, hanem a legfőbb európai szövetségeseinket is riadóztatták. „
Az, hogy egy magas rangú amerikai kormányzati személy így nyilatkozik a delegáció hazautazásának kérdésében, világossá teszi, hogy az USA magányos harca véget ért, ezentúl az EU-val egyeztetett álláspontjával állunk szemben. Az elmúlt napokban a nyugati sajtóban több mértékadó vélemény is megjelent, ami sürgette ezt. Charles Gáti, és főleg Krugman Nobel díjas közgazdász, akik jó kapcsolatokat ápolnak az Obama adminisztrációval határozott véleményt alkottak a kérdésben. Ezzel egy időben a Die Zeit, terjedelmes írásban javasolta pontosan ezt a stratégiát Magyarországgal szemben, ami most megvalósulni látszik. Vagyis, hogy minden politikai intézkedést gazdaságiként kell kezelni, mert az EU-nak ezen a területen vannak a legnagyobb jogi lehetőségei. Még a média törvény kapcsán is azt javasolja, hogy azt a nyugati média vállalkozások befektetéseinek korlátozása miatt kell támadni, mert így van lehetőség a megváltoztatására. Ahogy fogalmaznak: „Elég erős (az EU) bírósága ahhoz, hogy a szabadpiacot és az alapjogokat biztosítsa.”
Az IMF tárgyalások hordozta veszéllyel Orbán is tisztában van, erre több jelzés is utal. Nem véletlen, hogy Rogánt küldi tárgyalni, aki a politikai ravaszkodáshoz többet ért, mint a pénzügyekhez. Az amerikai helikopterek vásárlásának időzítése sem lehet véletlen és az egyházügyi törvény visszavonása is gesztus értékű, mert ez volt az USA-ban a legtöbb kritikát kiváltott magyar törvény. Ráadásul ennek megváltoztatása a legkevésbé fájó pont a Fidesznek. Az MNB törvény, ami a közvetlen kiváltója volt az események felgyorsulásának szintén olyan kérdés, amiben Orbánék engedhetnek. A jegybanktanácsban, már ma sem lehet nélkülük döntést hozni, embereik ott ülnek. Mivel nem egészen két évet kell várni Simor mandátumának lejártáig, még ebben a ciklusban a normális módon megszabadulhatnak tőle. Sokan az MNB törvényt egy tárgyalási cselnek tartják. Amennyiben az volt, meglehetősen rosszul sikerült és nagy valószínűséggel nem jött be. Láthatólag az USA és EU számára ez volt az utolsó csepp a pohárban és olyan kemény válaszra ragadtatták magukat, amire Orbánék nem számíthattak. Ráadásul a piacoknak is újabb, sőt talán végleges jelzés volt, hogy Orbánék viselkedése teljesen kiszámíthatatlan, nem lehet a gazdasági racionalitásban bízni velük kapcsolatban. Ebben az esetben a visszakozás már megfutamodásnak számít és a tárgyalófél valószínűleg nem elégszik meg ennyivel. A további kérések fájóbbak lehetnek.
Az IMF delegáció kérheti az államosítások leállítását, visszafordítását. Akár a MOL pakett eladását, vagy az étkezési jegyek lenyúlásának visszafordítását, a hulladékgazdálkodás államosításának leállítását. A nyugati cégek trükkös diszkriminációja, különös tekintettel a kereskedelmi láncokra szintén komoly téma lehet a tárgyalásokon. Az ágazati különadók, sőt akár az egykulcsos adó is felmerülhet. Minden nem ortodoxnak nevezett intézkedés, amik Orbán kormányzásának lényegét alkotják. A vállalkozások szabadságának EU-s alapelve sok mindenre lehetőséget ad, főleg akkor, ha a másik serpenyőben Magyarország lehetséges csődje van.
Ilyen körülmények között, van-e reális lehetőség az IMF megegyezésre? Igazából nincs, de Orbánék nagyhangú provokációja mögött eddig még mindig ott lapult a gyávaság, ha rájuk ijesztettek olyan kérdésekben, amivel a pénzügyi összeomlást kockáztatták, mindig azonnal behódoltak. Ilyen volt a IMF-hez való visszatérés is, amit az S and P leminősítésétől való félelem motivált. Úgy gondolják a pénzügyi összeomlásnál mindent könnyebb a szavazóknak eladni.
Az IMF és az EU persze nem tudja megváltoztatni egy ország politikáját, sőt nem is akarja. Csak annyit akar, hogy a gazdaság működjön és visszakapja a pénzét. A magyar helyzet csak azért különleges, mert az EU tagja vagyunk és a nyugati világ szövetségi rendszerének szerves része. De még ilyen esetben is csak a lakosság, a szavazók akarata kényszeríthet egy kormányt a politikája megváltoztatására. A magyar lakosság jelentős része azonban ma nyugat, multi és piac ellenes. Az IMF és a kormány harcában ők szinte minden körülmények között Orbán mellé állnak, de vajon meddig? Elviselik-e, hogy szegényebben éljenek, de „függetlenül”? Magyarország jövője nem az EU-IMF páros kezében van, hanem a szavazókéban. Amíg ők nagy tömegben támogatják a jelenlegi intézkedéseket, sőt százezrek még kevésnek is tartják a nyugatellenességet, nem lehet sikeres országot építeni. Amíg a parlamentben a pártok versenyeznek a piac és kapitalizmus ellenes hadoválásban, hiába az IMF-EU nyomás. Változni és változtatni magunknak kéne, de erre jelenleg nincs valódi esély.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emkovacs.blog.hu/api/trackback/id/tr805227956
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
M. Kovacs 2011.12.26. 12:17:00
Köszönöm. Elolvasom.
Brick 2011.12.26. 12:17:00
Remek írás! A napokban, sajnos én is hasonló következtetésre jutottam, a változtatás reményét illetően, bár egy másik gondolatmenet mentén.
Üdvözlettel:
http://blogantyu.blogspot.com/2012/01/nem-hittem-volna-hogy-az-ido-amit-elunk.html
Üdvözlettel:
http://blogantyu.blogspot.com/2012/01/nem-hittem-volna-hogy-az-ido-amit-elunk.html