Ami az állampapírért letelepedést frontot történik, az könnyen válhat legális emberkereskedelemmé, amiből meggazdagodhatnak magánvállalkozók, de a magyarok nagyon sokat veszíthetnek rajta.
A Fidesz kormány meglepő döntéseinek sorában különösen érdekes, hogy egy offshore céget kizárólagosan felhatalmaztak, kínaiak és vietnámiak részére történő letelepedési államkötvény árusítással és letelepülésük ügyintézésével. A döntés nem csak az offshore háttér miatt furcsa, hanem azért is, mert a magyar állam minden intézménnyel rendelkezik, hogy a folyamatot kezelje. A bevándorlási hivatal és a magyarországi jogi és pénzügyi vállalkozások tökéletesen megfelelnének erre és jogi garanciát jelentetnének az ügyeskedés kiküszöbölésére. Az offshore választás sem az adózási veszteség miatt aggályos legfőképpen, de nyilvánvalóvá teszi, hogy valakik valamit el akarnak rejteni. A konstrukció lehetőséget teremt arra, hogy akár legalizált emberkereskedelem induljon be, ami a magyar költségvetésnek könnyen veszteséget okozhat nyereség helyett.
Már korábban kiszámolták, hogyha minden tökéletesen alakulna, akkor is egy személyen maximum évi 2 millió forintot nyerhetne az állam, azonban ez is csak egy elméleti nyereség, ami abból adódna, hogy az államnak nem kell a piacon 5,75%-ért kötvényt eladnia (az IMF-EU 4% alatt adott volna hitelt), hanem 2 százalék körül adhatja a bevándorlóknak. A konstrukció azonban az offshore beiktatásával meglehetősen könnyen kijátszható és magánhaszonná konvertálható.
A törvény azt írja elő, hogy 250 ezer eurót kell az illető számláján elhelyezni és 5 éven át ott tartani. Ezért letelepült státuszt kapnak és a magyar állampolgárokkal megegyező szociális és egészségügyi ellátásban részesülnek. Jár nekik az ingyenes iskola, orvosi és kórházi ellátás, munkanélküli segély, még a kedvezményes diákhitel is. Nem túl bonyolultan kiszámolható, hogy az évi maximálisan megnyerhető 2 millió forint egy hét kórházi kezeléssel megnyerhető, ha kínai magánkórházak árait vesszük alapul, és akkor még nem beszéltünk a többi elemről.
A törvényalkotók reményei szerint a jómódú külföldiek vennék igénybe ezt a lehetőséget, akinek ez a 75 millió forint nem jelent komoly terhet. A jelenlegi konstrukcióban ez azonban nagyon könnyen kijátszható és így már a szegényebb, akár bérből élők számára is nyitottá válik az EU-s letelepedés. Ahogy a PwC nemzetközi tanácsadócég felhívta a figyelmet. Az offshore ügyintézés miatt a kötvényen elért kamat vagy bármilyen nyereség külföldön realizálódik, valamint külföldön lesz adóköteles, de ami még fontosabb, a külföldi vállalkozások jogilag nem kötelezhetők, hogy az idegenrendészeti hatóságnak hiteles adatszolgáltatást nyújtsanak a kibocsátott értékpapírok számáról és tulajdonosairól. Magyarul, az offshore státusz miatt nem lesz ellenőrizhető, hogy 250 ezer eurós kötvény meglétéről kiállított igazolás mögött tényleg saját vagyonából vásárolt állampapírja van-e, vagy valaki csak kölcsönadta neki. Gyanítható, hogy az offshore cég üzleti modellje ezt a lehetőséget is figyelembe veszi.
A módszer meglehetősen egyszerű. Egy embercsempész több tízezer eurót kér el azért, hogy egy személyt illegálisan bejuttasson az EU-ba. A jelenlegi magyar konstrukció ezt mindössze 50 ezerért teszi, de letelepedési engedélyt és szociális ellátást is biztosít hozzá. Az egészhez nem szükséges más, csak egy kölcsönügylet. Az offshore cég tulajdonában lévő államkötvényeket egy olyan bankszámlára kell helyezni, amiről az offshore bank ki tud állítani egy igazolást, hogy az a letelepedést igénylő nevén van. Ehhez még hozzáférése sem kell legyen a számlához, a kölcsönadó teljes biztonságban van.
Az ügylet elején a hivatalos nyilatkozatok szerint egy összegben 50 ezer eurót kell fizetni, ami 15 millió forint. Figyelemre méltó, hogy ez már önmagában több, mint amit a magyar állam elméletileg nyerhetne az ügyleten. Vagyis a magáncég kockázatmentesen jóval nagyobb nyereséget tesz el, mint Magyarország és ebből nekik később nem kell a szociális juttatásokat garantálni. Ez a szám hivatalosan az adminisztrációt fedező összeg. Ahhoz azonban meglehetősen nagynak tűnik, hogy ezért pusztán a jogi segítséget adják.
Az offshore cég a letétbe helyezett állampapír vásárlást fedezheti saját vagyonból, vagy banki kölcsönből. Ez nem feltétlenül jelenti a magyar állampapír állománynövekedést, mert ezek a banki vagy magán vagyonok lehettek eddig is magyar állampapírban. Így azokat csak lecserélni kell egy másik félére. Igaz a letelepedési állampapír hozama alacsonyabb, de már letelepedő által az elején fizetett 50 ezer euró is kétszeresen fedezi az ötévi hozam veszteséget. Arról nem is beszélve, hogy még havi díjat is kérhetnek mellé, amiről már senkinek nem lesz tudomása.
A 15 milliós lefizetés nagynak tűnhet. Többen azt gondolhatják, hogy ezt nem tudja akárki megengedni magának, de ha az embercsempészet árával vetjük össze, akkor nagyon alacsony. Nem beszélve arról, hogy ebben az esetben elég a családból egyetlen embernek megvenni a letelepedést, aki a későbbikben családegyesítés címén bizonyosan behozhatja a család maradék tagjait, akik addig is itt élhetnek vele. Így pedig már elhanyagolható az összeg.
A magáncég teljes biztonságban van. Profitját előre megcsinálta, az egyetlen vesztes az állam lehet. A veszteségek végtelen nagyra nőhetnek, hiszen, ha egy komolyabb kórházi kezelés előtt álló személy telepszik le, akkor a számla sokkal magasabb lehet, mint az 5 év alatti elméleti nyereség.
Van még egy rizikó az állam szempontjából. A törvény ugyanis azt mondja ki, hogy a letelepedési államkötvény kamata minimum 2%. Magasabb lehet. Ebben a konstrukcióban az offshore vállalkozás érdeke, hogy minél magasabb legyen a kamat és mivel lobbi ereje a körülményekből következően erős, feltételezhető, hogy képes lesz magasabb hozamot elérni. Ettől kezdve minden hozamnövekedés az ő magánvagyonát növelhetné és az állam nyereségét csökkenthetné, vagy inkább gyaníthatóan veszteségét növelhetné.
Még egy dolgot el kell mondani a kínai letelepedéssel kapcsolatban. A gazdag kínaiak számára Magyarország nem megfelelő letelepedési célpont. Az elmúlt években épp az ő elvándorlásuk volt megfigyelhető. Tíz éve még százezer kínairól beszéltek Magyarországon és alkalmanként komoly feszültségek keletkeztek a mindent elborító kínai üzleti jelenlét miatt. Azóta a kínaiak többsége elment innen, mert nem tartották elég pezsgőnek az üzleti életet. Mára csak kb. 10 ezren élnek itt. Ezért kétséges, hogy Magyarországért vásárolnának-e önmagában kötvényeket. Erről azonban nincs is szó, mert az állam az európaivá válást árulja ennyirét. Ez jó hír is lehet, mert talán nem veszik igénybe a szociális rendszerünket. Az európaivá válás azonban ennél jóval többet ér, ahogy egy nyilatkozó orosz üzletember mondta, nem fér a fejébe, hogyha már ezt árulja, miért ilyen olcsón teszi.
Ha drágábban tenné, akkor talán Magyarország is kereshetne vele, nem csak magánvállalkozások.
Végre februárban növekedett az építőipari termelés. Kiderült azonban, hogy ez csak pár jelentős állami és önkormányzati szerződésnek tulajdonítható, melyekből csak néhány cég profitált. Ez jól példázza milyen is az oligarchák által irányított (járadékvadász) gazdaság és társadalom, és mik biztos bukásának okai.
A statisztikát figyelők megdöbbenhettek az építőipar hosszú idő utáni markáns felívelésétől. Februárban 7,2%-kal nőtt a termelés, igaz, még így is 47 százalékkal teljesít rosszabbul, mint 7 éve. De még mielőtt nagyon megörülnénk a számok mögé nézve kiderült, nem Magyarország teljesít jobban, csak annak egy nagyon szűk része. Nevezetesen az állami megbízásoknál előnyt élvező nagyvállalkozások. Az építőipar olyan mélyre süllyedt, hogy néhány nagy közlekedési és önkormányzati beruházás komoly növekedést képes generálni benne. Ez persze mit sem segít az ágazat még talpon maradt 86 ezer cégének, néhány vállalkozást gazdagít csak.
Már jó ideje megfigyelhető, hogy a hol lassabban, hol gyorsabban süllyedő építőipari termelésnek van egy ága, ahol meghatározó a növekedés. Az állami közlekedési beruházások száguldanak. Az ÁAK már közzétette az elkövetkezendő évre tervezett beruházások listáját, az EU-s pénzek lehívása ezen a területen töretlen. Ami kiemeli, hogy a többi területen meglehetősen kínkeservesen osztogatják a pénzeket, a pályázók belefulladnak a bürokráciába.
Persze örülni kell a növekedésnek, de azért érdemes elgondolkodni rajta. A belföldi gazdaság egésze folyamatos szabadesésben van. A beruházások, a hitelezés, a fogyasztás nem akar magához térni. Az egyetlen terület, ami láthatólag működik az állam vagy önkormányzatok által megrendelt munkák. Még legjobb indulatú megfigyelő fejében is szöget üt az összefüggés. hogy talán itt maguk a cégek rendelkeznek akkora befolyással, hogy az ő üzletükbe áramlik az állami pénz.
Vannak, akik hisznek az oligarchák által irányított gazdaságban és a kormányzati körök is ezek között vannak. A kimondott elképzeléseik között szerepel, hogy a külföldi multik helyett magyar nagyvállalkozókat kell helyzetbe hozni. A koncepciót maga a miniszterelnök is többször megvédte. Az építőipari adat megmutatja, mit is jelent a gyakorlatban egy ilyen befolyásos csoport léte. Képesek magukat függetleníteni a gazdaság egészétől és közösségi pénzek segítségével növelni termelésüket, nincsenek nagy versenynek kitéve, nem kell leszorítani áraikat, miközben minden más gazdasági terület stagnál. Bátran feltételezhetjük, hogy ezek a közösségi pénzek máshol jobban hasznosultak volna a gazdaságban. Így lesznek közösségi vagyonokból magánvagyonok, végül is ezt jelenti az oligarcha, a járadékvadász társadalom.
Arra, hogy az oligarcha világ nem működik, az éppen a csőd szélén tántorgó Szlovénia a legjobb példa. Eddig nem igazán beszéltünk róla, de Szlovéniát néhány oligarcha család irányította, nem engedték be a szektoraikba a külföldi versenyt, állami bankokon keresztül adtak maguknak hiteleket (egy pillanatra jusson eszünkbe a nulla százalékos MNB kamat). A történet működőképesnek is tűnt közel 20 évig, mint ahogy a szocializmus is annak tűnt sokáig. Aztán kidurrant a lufi, a hitelek elfogytak és nincs, aki visszafizesse őket. Szlovénia bizonyítja, hogy egy kicsi, erőforrások nélküli ország számára nagyon hátrányos az oligarcha világ, az ilyen országokat csak a teljesítmény, a tudásra épülő gazdaság képes hosszabb távon előre vinni. Természetesen a nagy erőforrásokkal rendelkező országoknak is hátrányos az oligarchák által irányított társadalom, de ott a végtelen erőforrások sokkal tovább képesek elfedni a gondokat.
Az oligarchák által irányított gazdaság képes növekedésre, ahogy azt Szlovénia példája is mutatja, a növekedés nagy része úgy jön létre, hogy a közösségi vagyonokból lassan magánvagyonok képződnek. Például az állam autópályát épít, nulla százalékon hitelez bizonyos cégeket, korlátozza kedvükért a versenyt. Ezt a tipikus járadékvadász társadalom. Ez ugyan növeli a GDP-t, a jövedelmeket és a fogyasztást, de befektetett vagyon nem képes újratermelni magát és néhány évtized múlva ez általában ki is derül. Amely országokban a közösségi vagyonok szinte végtelenek, lásd olaj és nyersanyagok, ott ez a folyamat nagyon sokáig mehet. Pontosabban addig, amíg a nyersanyag árak a magasban vannak, de ha azok csökkenésnek indulnak, összeomlik a rendszer. Még egy Szaúd-Arábiához hasonló erejű ország is tartós 80 dollár alatti olajárnál komoly problémákkal nézhet szembe. Oroszország, Venezuela és társaik ereje is addig tart, amíg az olaj ára magas.
Magyarországon az oligarchák megerősödésével csökkent a verseny és felgyorsult a járadékvadászat társadalom kiépülése. A trafiktörvény, az állami földek, kiskereskedelmi vállalkozásokra vonatkozó szabályok és az összes más nemzeti köntösbe bújtatott, egyes csoportokat előnyben részesítő intézkedés ezt erősíti. Ezek nem a nemzet egészét, csupán egy szűk csoport érdekét szolgálják, amelyek ilyen módon több közösségi vagyont képesek magánvagyonná változtatni. Így is nőhet ugyan a gazdaság, mint az építőipari adatok mutatják, de Szlovéniához hasonlóan olyan beruházások keletkeznek, amelyek nem termelnek annyit, mint amit rájuk költöttünk és ez egy-két évtizedes távlatban hátrányba hozza az országot.
Mire azonban ezek kiderülnek és mire ezek érezhető gazdasági válságot okoznak már senki sem fog közvetlen kapcsolatot keresni azokkal az ügyekkel és személyekkel, amik ezt a folyamatot elindították. Azt, hogy ez nem egy jó világ arról az a 86 ezer építőipari vállalkozás tudna mesélni, amelyek az életükért küzdenek, miközben egy szűk csoport soha nem látott növekedést könyvel el. Az egészet az teszi igazán izgalmassá, hogy a politikusok még dicsekedhetnek is vele, hogy véget vettek az építőipart sújtó recessziónak.
Orbán újra ellenzékből indul neki a választásoknak. 2010-ban a szociális népszavazással verte meg a kormányt, most háborús támadások sorozatával zúzza szét az országot valóban irányító, külföldi rabszolgatartókat és azok magyarországi segítőit. Ezzel szemben a mentsük meg a demokráciát üzenete nagyon kevés lesz.
Ha nem omlik össze ebben az évben a magyar gazdaság, akkor Orbán Viktor megnyeri a 2014-es választást, ha összeomlik, akkor a Jobbik nyer. Beérett Orbán szabadságharcos stratégiája, amiben saját kormányzásának ellenzékét játszotta el. Mulatságosnak tűnt békeidőben állandóan háborúról szónokolni, azt állítani, hogy ugyan ő kormányoz, a gyenge eredményekért mégis más felelős, de úgy látszik nincs olyan állítás, amit ha megfelelő helyről elégszer mondunk, ne hinné el a nép egy része. Ők még azt is elhiszik, hogy az ország gyenge állapotáért az ellenzék és külföldi szövetségesei és nem a kormányzat a felelős.
Egyre feltűnőbb, hogy a két politikai oldal nincs egy súlycsoportban. Amíg az egyik megvédi a hazát, amely minden tény szerint háborúban áll, felszabadítja az elnyomó hadak uralkodása alól, végre igazságot szolgáltat az elnyomott magyar népnek, addig a másik azért aggódik, hogy miért nem hoznak még egy sütit a kávéhoz. Az egyik serpenyőben a magyar nemzet függetlenségének kérdése van, hogy végre ledobjuk-e magunkról a rabigát, a másikban, hogy szavazzunk arról, hogy rabok legyünk vagy szabadok, mert a demokratikus játékszabályok szerint ezt így kell eldöntenünk. A nép nem akar szavazni, mert háború van és a háborúban más szabályok érvényesek. Amikor az ország hadban áll, külföldiek támadják, összefogva a belső árulókkal, akkor egy kormányzatnak olyat is megbocsátanak az emberek, amit békében nem. Háborús időkben nem szeretjük a rinyáló kisfiúkat és kislányokat, akik a bombák zuhanása közben arról sírnak, hogy elveszett a jog és a demokrácia. A háborúban a sikeres hadvezéreket tisztelik és nem a rinyálókat. A háborúban parancsokat kell teljesíteni és nem vitatkozni azok helyességéről. A háborúban egy hadvezér kell és sok parancsot teljesítő katona, nem vitafórum a haditervről. A parancsmegtagadókat, a folyton aggodalmaskodókat egyszerűen lelövik. De a mi hadvezérünk ennél jobb ember, ő nem lő le senkit.
A háborúban lehet hibázni, vannak veszteségek. Lehet magasabb az infláció, alacsonyabb a növekedés, nagyobb az adósság, magasabb a benzin ára, magasabbak az adók. A háborúban el lehet venni a segélyt, a rokkant nyugdíjat lehet egy nap alatt törvényeket hozni és meg lehet őket másnap változtatni. Aki ezeket felhánytorgatja a nép ellensége és a támadókat szolgálja.
Orbán újra ellenzékből indul neki a választásoknak. 2008-ban a szociális népszavazással zúzta szét a kormányt, most a rezsicsökkentéssel és más akciókkal az országot valóban irányító, rabszolgatartókat és azok magyarországi segítőit. Ők azok, akik valóban kormányozzák ezt az országot, az IMF, az EU, a pénzvilág (zsidók?) és magyar csatlósaik, a szocik és azok mutációi. Ezt a színfalak mögött, a sötétben rejtőző kormányt kell most megdöntenie a Fidesz szabadságharcának. Egy utolsó roham és végre azok kormányozhatnak, akik tényleg ezt a hazát szolgálják, tényleg a magyar embereknek akarnak jót. Ez a választások tétje. Ezzel kéne versenyezni az ellenzéknek. Ők meg a szólásszabadságról nyavajognak, Matolcsyt szidják, miközben a haza végveszélyben. Ez nem lesz elég.
Hogyan lehetne legyőzni egy háborús hőst azzal az üzenettel, hogy elveszi a demokráciát és a jogállamot és vannak hibák a kormányzásban. Ellenségeink legjobb szövetségese, a demokrácia és a jogállam. Ez volt a vérszívók eszköze volt arra, hogy minden pénzt és profitot kiszivattyúzzanak az országból és bennünket rabszolgává tegyenek. Ezek csak őket védték a kisemberekkel, az igaz magyarokkal szemben?
Végre a döntések nem az ellenségeknek kedvező demokratikus és jogszerű úton születnek. A jog ellenségünk bástyája volt, amivel akadályozták, hogy kivívhassuk szabadságunkat. A bíróságok végre nem állhatnak a szabadságharc útjában, hiába döntenek a vérszívók érdekeinek megfelelően a kormány képes támadásukat visszaverni, döntéseiket semmissé tenni. Végre az erkölcsös hazafiak a demokratikus időhúzást megkerülve képesek azonnal a hazát szolgáló döntéseket hozni, minden külső kontroll nélkül. Mert a külső kontroll, mindig a külső ellenséget szolgálja.
Orbán végre elhozza az igazság uralmát a jog felett, ha a jog az igazság útjában áll, akkor a jognak buknia kell. Az igazságnak mindenképpen győznie kell. Az igazság egyetlen letéteményese pedig a magyar nép érdeke, ennek egyetlen valódi képviselője és ismerője Orbán. Így az igazság egyetlen letéteménye maga Orbán.
Onnan ismerhető fel a haza ellensége, hogy védi demokráciát és a jogállamot, próbálja a népet azzal lázítani, hogy nem dübörög a gazdaság. Ezzel szemben az igazság az, hogy az első négy éve arra kellett, hogy megteremtődjön az igaz magyar kormány teljes cselekvőképessége, ezért nem jutott idő, hogy mindent rendbe tegyenek, de Magyarország jobban teljesít. A második négy évben végre képes lesz arra koncentrálni, hogy felemelje hazánkat. Döntéseit hála Istennek végre senki nem fogja tudni megkérdőjelezni és akadályozni. Mivel ő soha nem akar rosszat nekünk, mindig, minden döntésénél csak a haza és köz érdekét tartja szem előtt, minden fölé helyezett kontroll csak hatékonyságát csökkentené. Nem kell más hatalom fölé, csak Istené és saját lelkiismeretéé. A hatalommegosztást azért találták ki, mert máshol korruptak, hatalomvágyók és önzők a vezetők, olyanok, mint nálunk a szocik és mutációik. Nálunk többé nincs szükség rá, mert a hatalom erkölcsös, ami önmagát képes kordában tartani.
Ha ma tartanának egy népszavazást, hogy kenyeret vagy demokráciát szeretnének az emberek. Bizonyosan a kenyér nyerne. Az emberek habozás nélkül a Kádár rendszert választanák. Egy percre sem jutna eszükbe, hogy a Kádár rendszer csődbe ment, hogy 20 év hátrányba került 30 év alatt a nyugattól.
Az ellenzék saját hazája árulójává vált és minél erősebben mondja, hogy jogállam kell és demokrácia, hogy nem működik a gazdaság, hogy ne menjünk szembe a nyugattal, annál mélyebbre süllyed hazaárulása mocsarában. Ahogy egy kommentelő szépen megfogalmazta.
„Ők(nagy történelmi elődeink, a Kossuthok és Széchenyik) is szabadságharcosok voltak, pont mint Orbánék. És az ő korukban is, sőt a nagy országátalakítások korában is, például Szent István vagy IV. Béla idején, ugyanazok az emberek próbálták akadályozni nagyjaink országmentő munkáját, mint most. Külföldi bérencek, nyerészkedők, hazaárulók, idegenszívűek. Ti.”
A képlet egyszerű, minél többet beszélnek a Klubrádióban a demokrácia elvesztéséről, annál inkább bizonyítják, hogy hazaárulók. A józanész világa véget ért és eljött az indulatoké. A józanész szavával többé nem lehet megmozgatni a választókat, csak indulatokkal. Orbán 2010-ben legyőzte a szoci kormányt, 2014-ben történelmi feladata, hogy legyőzze a titkos világkormányt és idegenszívű bérenceit. Ehhez kéri az emberek szavazatát, ehhez kéri az emberek aláírását. És meg is kapja.
A 3 éves kemény munka eredményeként a populista szavazóréteg 2,5-3 milliósra hízott (Jobbik és Fidesz együtt), ők lettek a legnagyobb egységes tábor, akik hasonló üzenetekre nyitottak, akiknek füle bezáródik, ha bármi ezzel szembeálló tényt hallanak. Ennek a tábornak a világnézetét évtizedekig nem lehet megváltoztatni. Egy gazdasági összeomlás csak annyit változtatna, hogy a tábor átvándorolna a Fidesztől a Jobbikhoz és őket segítené hatalomra.
Ugyan matematikailag van elég szavazó a másik oldalon a kormány leváltására, mert valami miatt mindenki úgy tekinti, hogy a rejtőzködő szavazók az ellenzékkel tartanak. Könnyen lehetséges azonban, hogy jelentős részük a populista táborra szavaz végül. A matematikai reményhez még arra is szükség lenne, hogy a populista szavazótábor minél nagyobb része szavazzon végül a Jobbikra a Fidesz helyett. Az egész okoskodás azonban mit sem ér, ha az ellenzéki szavazók nem hiszik el, hogy nyerhetnek. Ennek a reménynek a mozgósítóereje nélkül a lehetőségeknél is nagyobb vereséget szenvednek. A minél előbbi összefogás ehhez a minimum üzenet. Ennél azonban több kell, a demokrácia, jogállam és jajj nagy a baj rinya kevés lesz. Valami komolyabbat kell kitalálni, olyat, amire háborúban is vevők az emberek. Mert háború van ezt meg kéne végre érteni.
Nyolc százalékot ugrott a Fidesz támogatók száma az év elején, az MSZP-é pedig egy másik mérés szerint jelentősen csökkent. Úgy néz ki nagyon bejött a politikai szavazatvásárlás, a rezsicsökkentés, tényleg megvette a Fidesze a népet kilóra. Az akciónak, amivel végképp kiérdemelte a kaméleonpárt nevet történelmi jelentősége van. Nem hiszem, hogy sok párt próbálkozott volna azzal, hogy szavazó táborát teljesen lecserélje, de a Fidesz megtette. Annak összetétele mára sokkal jobban hasonlít, 94-ben a Kádár nosztalgia által hatalomra segített MSZP-jére, mint a 98-as polgári Fideszére. A kutatók jelezték, hogy a növekedés az alacsonyan iskolázott, idősebb, hagyományos szocialista szavazótáborból jött össze. A dolog igazi pikantériája, hogy a Fidesz tavaly év végéig ezeket az embereket még ki akarta zárni a választásokból. A választási regisztráció éppen a hagyományos MSZP-s szavazóréteget ellen irányult. A Fidesz két hónap alatt a megvetett, lesajnált csoportból növelte meg olyan mértékben szavazótáborát a rezsicsökkentéssel, amivel akár be is biztosíthatja választási győzelmét. Ehhez persze kellett az MSZP is, amely mivel potenciális szavazóik egy jelentős része átpártolt a Fideszhez biztosan csökkenésre számíthat. Talán már ez látszik a Tárkinál mért 9%-os eredményen. Az MSZP nem merte teljes mellszélességgel támadni az intézkedést, mert abból a politikusi alapvetésből indult ki, hogy a magyar választó csak a zsebén keresztül fogható meg, ezért semmilyen intézkedést nem szabad támadni, ami pénzt ad neki.
A politikusok többsége szerint a magyar választó képtelen józanul, egy mákszemnyi racionalitással végig gondolni bármit is. Szerintük maximum annyi esze van, mint az egérnek, ha meglát egy sajtdarabot, nem veszi észre, hogy az egy csapdában van. A politikusok lenézik a népet és az ilyesmi könnyen önmagát beteljesítő állítássá válhat. Mivel csak hülyeségek és még nagyobb hülyeségek közül választhatunk ezért azt kezdhetjük hinni, hogy a hülyeség a valóság. A Fidesz tökélyre vitte ezt. Bármit képes hazudni és annak az ellenkezőjét és akár néhány nappal később. A Fidesz stratégiájának működése azt mutathatná, a magyar választó talán megérdemli, hogy lenézzék, de ebben az esetben mégis nagy hiba volt az MSZP részről erre alapozni. Kialakult ugyanis egy erős szavazótábor azokból, akik csalódtak a Fideszben. Akik abban hisznek, hogy a Fidesz nem képes az országot előrevivő intézkedéseket hozni, hogy hozzá nem értő, a hatalom megtartása motiválja. Ebben a táborban felülírható lett volna a sajt látványától érzett zsibbadtság. Az MSZP azonban gyáva volt és a tábor összetartása helyett a sajtot választotta. Ezzel visszaadta a Fidesznek a kezdeményezést és nagyon komoly rést ütött a Fideszben nem hívők választátói csoportján. Tulajdonképpen azt üzente, hogy a Fidesz populista intézkedései nem is olyan rosszak, azokat talán a hatalom megtartása motiválja, de az embereknek ettől még jók.
Ország, pedig úgy járt, mint egy régi viccben, amiben az elmélet és a gyakorlat különbségét próbálja az apuka bemutatni a fiának. Elméletileg van három millió forintunk, mondja a poén, gyakorlatilag pedig három kurvánk. Itt elméletileg 10 százalékkal csökkent a rezsi, de gyakorlatilag kikerült, hogy a magyar szavazók jó része tényleg megvásárolható.
Az MSZP aktív közreműködése legitimálta, sőt felértékelte a Fidesz szavazatvásárlását és ezzel nagymértékben rontotta saját választási esélyeit, vagy egy esetleges választási győzelem után nagymértékben csökkentette saját mozgásterét. Az országban pedig továbbra is a legnagyobb hiánycikk a józanság maradt.
Az akció előtt a Fidesz szavazóbázis egy lassú erodálódáson ment keresztül. A szavazók számának grafikonja három éves távlatban ereszkedő trendet mutatott. A lakosság jelentős többsége, gyakran több mint 80 százaléka úgy érezte a dolgok rossz irányban mennek. Egy ilyen helyzetben a rezsicsökkentést bejelentő Fidesz nem mehetett biztosra. A szavazók többsége megérthette volna, hogy ez a jövőfelélés, hogy a Fidesz bármit feláldoz, hogy megtartsa a hatalmat, hogy ez csak színjáték, az emberek végül rosszul járnak. Az MSZP azonban nem bízott az emberekben. Ahelyett, hogy a rezsicsökkentés mentén egy erős frontot nyitott volna, amivel megakadályozhatta volna annak megerősödését, megengedő, támogató álláspontjával legitimált egy intézkedést, amivel ezután már nem tud versenyezni, ami mostantól a Fideszt erősíti. Az MSZP számára ez a hajó már elment és talán már más ellenzéki párt sem gyűjtheti össze a józan szavazókat. A Fidesz pedig úgy gondolhatja igaza lehet, amikor úgy képzeli, hogy a magyar szavazók megvásárolhatók, nem képesek végiggondolni egyszerű összefüggéseket, nem képesek legalább a következő hónapokig előregondolkodni. Ezért arra számíthatunk, hogy a jövőben is erre alapozza majd stratégiáját, ami nem túl jó hír az országnak.
Tudom, ezt az érvelést nagyon könnyű porrá zúzni szívhez szóló történetekkel, íme egy komment: a fizetésünk a béka feneke alatt van ,számláink a fizetésünk 85%-át fölemészti. "Kinai ruhára" sem futja odaértünk. Meg kell válogatni az élelmiszert , mit lehet és mit nem. Mindezért kelek hajnal 3.40-kor ,hazaérek 17 órakor. És utazok oda vissza 1 1/2 órát! Kedves uram! Mert igy él sajnos MAGYARORSZÁG!
Tényleg így él Magyarország és akik a rezsicsökkentés ellen vannak, nem abban különböznek rezsicsökkentés pártiaktól, hogy ők ezt nem tudják, vagy ne akarnának ezen változtatni. Sőt, ők valóban, fenntarthatóan és hosszú távra akarnak rajta változtatni. Ők valóban fel akarják számolni a szegénységet, növekvő gazdaságot és sikeres országot akarnak, amiben a rezsi kifizetésének képessége nem függ a hatalmon állók adományaitól. Az ország addig biztosan úgy él, ahogy a kommentelő leírja, amíg az emberek meg nem értik, hogy a rezsicsökkentés-félék ezen nem segítenek, hanem rontanak. Amíg a pártok nem mernek populista intézkedéseket felelőtlennek nevezni, amíg legalább ők nem képesek realista, az ország hosszabb távú érdekeit szem előtt tartó megoldásokkal előállni, amíg nem hiszik el, hogy a józan szavazók többségbe kerülhetnek, ha a pártok többsége is józanul viselkedik. Az országnak nem érdeke, hogy az ellenzék populista politikával nyerjen, mert nem a ki a populistább választási versenyre van szükség, hanem a józanság és még több józanság versenyére. Ebben a versenyben könnyebb alulmaradni, de a populisták versenyében nyerni nem érdemes. A rezsicsökkentés ennek a legfőbb kérdése, mert ilyen mélyre még nem süllyedt az ország a néphülyítés mocsarában.
Mivel a lengyeleknél is 10%-kal csökkent a gáz ára a bolgároknál pedig 7%-kal a távfűtésé ezért át kéne írni a Fidesz propaganda szövegét valami ilyesmire: Mely európai országokban csökkent teljesen meglapozatlanul, csak politikai szavazatvásárlási célból a rezsi költség. És erre tényleg az a válasz, hogy csak Magyarországon.
A Fidesz kormányzati hirdetésben népszerűsíti a rezsicsökkentést, azt állítva, hogy csak Magyarországon csökkent tíz százalékkal. Ez bizonyosan sokaknak teszik, pedig inkább megrémülni kéne és nem ünnepelni, hogy Európa összes nálunk gazdagabb országa közül csak mi csökkentjük a rezsit. Egy kis piros lámpa kigyulladhatna a döntéshozók és a választók agyában, hogy csak van valami racionális oka annak, hogy ez másnál nem történik meg. Vajon nekünk honnan van erőforrásunk a csökkentésre, és ha ez ennyire egyszerű, akkor a többiek miért nem teszik. Ott is ugyanezek a cégek szolgáltatnak, ott is nyilván hasonló a profitszint, ráadásul az energia árak szinte mindenhol magasabbak, mint nálunk.
Arra azonban nem számíthatunk komolyan, hogy ezt a választók, vagy a politikusok végiggondolják. Ez még nem minden a hirdetés ráadásul nem is igaz. A rezsi máshol is csökken, de nem megalapozatlanul pusztán szavazatvásárlási okból, amiért nálunk, hanem azért, mert olcsóbb lett az energia. Mi mostanában nagyon jóban vagyunk Putyin Oroszországával, Rogán állítólag még hasonlónak is nevezte Putyin és Orbán pártját. A nagy barátság ellenére a hagyományosan orosz ellenes lengyeleknek 10%-kal és nem olyan oroszellenes bolgároknak 20%-kal csökkentették a gáz árát, miközben velünk szóba sem állnak.
A lengyelek és a bolgárok ugyanis sikeresen tárgyaltak az oroszokkal és a Gazprom csökkenti a nekik szállított gáz árát, amiből ott valódi és megalapozott csökkentés történik. A lengyelek 10%-ot csökkentettek a lakossági gázárakon, míg a bolgárok a távfűtést csökkentették 7%-kal. (Igaz a Fidesz hirdetése 10%-ról és rezsiről beszél, így majd meghallgathatjuk, hogy a hirdetés valójában igaz. De felhívnám a figyelmet, hogy a villany és a gáz nem a teljes rezsi, így ez már önmagában is hazugság.)
Orbán moszkvai rendkívül sikeres útját egyrészt azzal ünnepelték a Kremlben, hogy megtiltották az orosz médiának, hogy írjon Orbán látogatásáról (mással nehezen magyarázható, hogy egy sort sem írtak róla). Másrészt és ez a fontosabb másnap bejelentették, hogy a Gazprom egyoldalúan csökkenti 5 EU országba szállítandó gázárát kb. 20%-kal. Köztük a már említett két országnak. Ezt is biztosan Orbánnak szánták ajándéknak. Sajnálatosan a magyar sajtó már akkor nem vette észre Putyin apró figyelmességet az időzítést illetően. Most a rezsicsökkentés kampányánál érdemes újra megemlíteni.
Ezért javasolhatnánk, hogy változtassák meg a propaganda kampányt a következőképpen:
Mely európai országokban csökkent teljesen meglapozatlanul, csak politikai szavazatvásárlási célból a rezsi költség. És erre tényleg az a válasz, hogy csak Magyarországon.
Nem jó ötlet a ciprusi bankbetétek megcsapolása és könnyen lehet, hogy nem is oldja meg az ország gondjait. De bármennyire is rossz ötletnek látszik az EU számára ez volt az egyetlen logikus és saját becsületes polgárai érdekeit figyelembevevő javaslat. Mégha ezzel sok kritikát is vont magára és táptalajt adott az összeesküvés elmélet híveknek.
A sajtó tele van a ciprusi válság megoldásának hírével. Úgy tesznek, mintha mindenki megnyugodhatna, pedig miután kedden kinyitnak a bankok, legyen bármi is a megoldás az első adandó alkalommal az offshore pénzek jelentős része külföldre távozik, és jó eséllyel kezdhetik újra az okoskodást. Ciprus offshore biznisze véget érthet, mert a bizalom elveszett vele szemben, pedig ez az üzlet a bizalomra épül. Az EU ezzel a fejleménnyel elégedett lehet és még csak nem is került sokba neki a mentőcsomag. Ennek ellenére az ügy kapcsán az EU-t bénasággal, rosszindulattal vádolták. Kétségtelenül egy olyan helyzetet kell megoldani, amiben jó megoldás nincs. Az EU ellenes populisták újabb erőre kaptak. Itthon is tapsikoltak örömükbe, mert saját igazuk beteljesülését látták. Lám csak az EU-IMF tényleg olyan gonosz amilyennek mondják, nyomorba dönti az embereket, olyan intézkedéseket kényszerít rájuk, amiket máshol tilt. Létezik a kettős mérce és létezik az IMF összeesküvés. Jó, hogy mi nem vettük fel az IMF hitelt, szólt a konklúzió.
Pedig az eset akár az ellenkezőjét is bizonyíthatja és újra felveti a kérdést, meddig kell a német adófizetőknek finanszírozni a felelőtlen államokat. Ha jobban belegondolunk, a Németországot elítélők mérnek kettős mércével. Ciprusi politikusok Moszkvában egy szűk körű békementben azért könyörögtek, hogy gyarmat lehessenek, odaadhassák gázmezőiket, politikai befolyást adhassanak egy olyan hatalomnak, mint Oroszország. Mindezt csak azért, hogy Moszkva megmentse saját állampolgárai dugipénzét a ciprusi bankokban. A békemenet eredménytelen volt, bármennyire akarták nem lehettek gyarmat. Nem tudtak eleget ígérni, még a félgyarmati státusz sem volt elég az oroszoknak. Valószínűleg Moszkva igaz célja csak annyi volt, hogy bizonyos bankbetéteknek mentességet szerezzen az adó alól, vagyis valamilyen módon azokat a bankzárlat alatt ki lehessen menteni. Nem lepődnék meg, ha később kikerülne ez sikerült is nekik. A mérleg egyik serpenyőjében ez volt és bármilyen furcsa az összeesküvés elmélet hívők még ezt is jobban elfogadták, mint az EU segítségét. Inkább legyen Ciprus orosz gyarmat, mint az EU által megsegített ország. Mintha nyomtalanul telt volna el az a 45 év.
Németország és az EU megoldása kétségtelenül nem teljesen önzetlen, de legalább az EU állampolgárok, vagyis a mi érdekeinket tartja szem előtt. Csak annyit kért, hogy ne az EU állampolgárok adózott jövedelméből kunyeráljon Ciprus pénzt, hanem adóztassa meg az orosz pénzeket és az EU állampolgárai adó elől eldugott pénzeit. Németországot és az EU-t ezért kiáltották ki bűnösnek, mert az mi érdekeit védte. Pedig ennek örülni is lehetne. A legigazságosabb megoldás született olyan, ami Európa becsületes állampolgárainak a legkevesebbe kerül. Annak pedig külön örülni kéne, hogy az orosz oligarchák pénze végre hozzájárul az európai stabilitási alaphoz. Igaz, akaratuk ellenére.
Ezt az európai becsületes választók utólagos igazságszolgáltatásnak értelmezik. Igaz ezzel garantálhatóan növelik Merkel választási esélyeit, de ennyi önzés engedtessék meg a németeknek is, akik a számla jó részét fizetik. Ciprus offshore státusza megrendül az akcióval, ez pedig olyan fejlemény, amiért az EU vezetői már régóta küzdenek. A magyar kormány is örülhetne, az offshore lovagok végének, de azért ezzel kapcsolatban bizonyos körök személyes érintettsége miatt lehetnek kétségeink.
Az aggodalmak másik csoportja, hogy ez veszélyes precedens és egy negatív folyamat kezdete, ami a bankokba vetett bizalmat csökkenti nem meglapozott. Valójában az offshore-ba vetett bizalmat rendíti meg, ami akár pozitív fejlemény is lehetne hosszabb távon, de rövidtávon biztosan újabb problémákat vet el Ciprus számára.
Hiába tűnik úgy, hogy elérte célját a megegyezéssel, az igazi gondok talán csak most kezdődnek. Az offshore világ és pénzkeresés jó eséllyel véget ér, de miből fog akkor Ciprus élni? Az országot újra ki kell találni. Abban reménykedjünk, hogy ez nem kerül majd újabb pénzekbe az EU-nak.
A szabadságharc és a rezsicsökkentés együtt említése történelmi szégyen, ami megalázza az aradi vértanúk és minden a magyar szabadságért meghalt hős emlékét.
A rezsicsökkentés történelmi szégyen és erről épp március 15-én érdemes beszélni.
Magyarország legnagyobb történelmi személyiségeinek azokat tartjuk, akik a szabadságunkért harcoltak. Képesek voltak vagyonukat vagy akár életüket is feláldozni hazájukért. Széchenyi felállt az országgyűlésben és azt követelte, töröljék el saját előjogait, jobbágyfelszabadítást követelt és, hogy fizethessen ő is adót. Ha már nem tehette, önként ajánlotta fel vagyonát közösségi célokra. Kossuth a sajtószabadságért harcolt és, kikiáltotta a magyar függetlenséget, amiért száműzetéssel fizetett. Az aradi vértanúk életükkel áldozták a magyar szabadságért, Deák létrehozta az első és egyetlen nagy nemzeti és politikai egységet, de nem akart semmilyen hatalmat magának. Teleki öngyilkos lett, hogy feledtesse a magyar kormány politikai bűnét, Nagy Imre az életét adta a nemzet néhány napi szabadságáért. Ők a mi hőseink, őket idézzük, amikor a magyar történelem nagy pillanataira gondolunk. Amit tettek felemelő, magasztos és érdemes rá emlékezni. Példát mutattak bátorságból és tisztességből minden utánuk következő generációnak. Az ilyen eszmék és tettek tesznek naggyá egy nemzetet, olyan tettek, amelyek képesek felülemelkedni az egyéni érdekeken, az önzésen, a mindennapok szürke anyagiasságán. Az ilyen eszméktől lesz sikeres egy nép, az ilyen eszmékért érdemes élni, az ilyen eszmék követésért érdemes büszkének lenni a hazádra.
És nem a rezsicsökkentésért….
Vannak pillanatai történelmünknek, amiért szégyellhetjük magunkat, a Fidesz rezsicsökkentése bevonult ezek közé. Mert a ma politikusai a nemzet parlamentjében, ahol nagy elődeik is szónokoltak, szintén a szabadságról beszélnek, szabadságharcról és lázadásról. Hogy ki kell vívjuk függetlenségünket, de nem azt nézik, hogy milyen áldozatot hozhatnak hazájukért, hogyan emelhetik fel a Széchenyik és Nagy Imrék szintjére, hanem azt, hogyan ránthatják le az egyéni anyagi és hatalmi érdekek mocsarába. Azt nézik, hogyan húzhatnak politikai hasznot az egyéni önzésből, a kisszerűségből, az irigységből és a bennünk lévő rosszból. Hogyan vehetik meg szavazatainkat nagy szavakba burkolva néhány ezer forintos rezsicsökkentésért.
A szabadságharc és a rezsicsökkentés együtt említése történelmi szégyen, ami megalázza az aradi vértanúk és minden a magyar szabadságért meghalt hős emlékét. Olyan szégyen, amit nem moshatnak le magunkról azok, akik ezt nevezik az ország legfontosabb kérdésének. Amit csak fokoz, hogy mindezt március 15-e előestéjén teszik. A rezsicsökkentés politikusi gyávaság, a politikai vereségtől való félelem beismerése. Anti március 15, anti 56, az anti Széchenyi, anti történelmi.
El kell döntenünk, hogy a Petőfi, Széchenyi, Kossuth vagy a rezsicsökkentés országában akarunk élni. Sajnos nem mi választunk, de a kettőben egyszerre nem lehet. Ne csodálkozzunk, ha Magyarország nem jut sehova, mert még egyetlen nemzet sem lett naggyá a rezsicsökkentésszerű, kisszerű, alantas eszmékre építve, nem lett naggyá a gazdagabbak iránti gyűlöletre építve, nem lett naggyá az irigységre építve. A nemzeteket nem ilyen alapra építik és ezt a nemzeti büszkeségtől duzzadó kormánynak kéne legjobban tudni. Lelkük rajta.
Nagy nemzeti ünnepünk, mikor egy valódi forradalmat kellene ünnepelnünk igen zord időjárással köszöntött ránk. Mintha ez a nagyszerű történelmi esemény azt üzenné a múltból, nem lesz rezsicsökkenés Viktor, hiába viszed le a gáz árát 10%-kal, a számla végösszege nem csökken, mert többet kell fűteni.
Orbán kormányzása azon kísérletek sorába tartozik, amelyek a társadalmat egy ideológiának vagy egy vezető elképzelésének megfelelően akarják forradalmi módon átalakítani. Ezek a kísérletek, ha piacellenesek voltak, mindig elbuktak és elszegényítették az országot és lakosságát. Az ilyen rendszerek okozta reménytelenséggel szemben a lakosság fiatal, teljesítmény orientált része mindig elvándorlással tiltakozik.
A számok és a hétköznapi tapasztalat azt mutatja valami végzetesen megváltozott 2010 végétől. Magyarország elhagyása, a kivándorlás központi témává vált az országban, már Matolcsy felkavaró kijelentése előtt is. A gyerekes szülők, a fiatalok körében, rádió és tévéműsorokban, még a miniszterelnök beszédeiben is folyton feltűnő aktualitás. A kormányzat ugyan szeretné, de nagyon nehéz tagadni, hogy ez valamilyen módon a Fidesz kormányzásához köthető. A kutatások szerint az elvándorlási hajlandóság 2010 végétől ugrott meg. Míg 2010 vége előtt a magyarok a régióban az utolsók között voltak a nyugatra vándorlók között, amit a lengyelek és a románok vezettek, addig az utóbbi időkben a gyorsulás náluk a leglátványosabb. A lengyeleknél csökkenés, a jó gazdaságpolitika hatására helyenként visszavándorlás tapasztalható, a románoknál a dél-európai munkalehetőségek beszűkülésével jött el ugyanez. De míg ezekből az országokból jellemzően az alacsonyabb képzettségűek mentek nyugatra dolgozni, eperszedésez hasonló munkákra, tőlünk a magasan képzettek vándorolnak ki.
Matolcsy kijelentése előtt úgy tudtuk megbízható adatok nem állnak rendelkezésre, mert a magyar nyilvántartás hézagos. Amit jól mutat, hogy míg tavalyelőtt a magyar statisztika csak 8 ezer Németországba távozottal számolt, addig a németek 40 ezer kiköltözőt regisztráltak.
Úgy néz ki, a kormányzat két statisztikát készíttet, egy hivatalosat a KSH-val és egy valóságosat. A kormányzati elszólás nélkül is jól látszott, hogy nagy a baj. Tavaly 46 százalékkal nőtt a Magyarországról Németországba érkezők száma, csak az első félévben 25 415 bevándorlót regisztráltak. Azt is tudni lehet, hogy Németországban több mint 170 ezer magyar állampolgár fizet nyugdíjjárulékot. A külföldre tanulni indulók száma tízszeres növekedést mutatott az új tandíj rendszer bevezetése után. Az adózók száma 240 ezerrel csökkent, az elmúlt másfél évben, ami nehezen hozható összhangba a foglalkoztatottsági sikerpropagandával. Arról is érdemes lenne beszélni, hogy a kettős statisztika megkérdőjelezi a kormány összes jelentésének hitelességét, kezdve mindjárt a foglalkoztatottsággal, de más aspektusok még érdekesebbek. A külföldre távozottak számának megugrása a Fidesz kormányzásának eddigi legszomorúbb, talán helyrehozhatatlan következménye. Ez a folyamat keresztülhúzatja minden jövőbeli az ország és a gazdaság rendbetételével kapcsolatos álmainkat. Ennek két fő oka van.
Az egyik, hogy a kivándorlók általában a teljesítmény orientált, legaktívabb, sok esetben a legképzettebb csoportokból kerülnek ki. Fiatalok és gyerektelenek. Ezek a csoportok a jövő üzletemberei, adófizetői és szülői. 500 ezerrel kevesebb jól képezett adófizető hiányát nem bírja el a magyar gazdaság. Ez a magyar foglalkoztatottak 12 százaléka. Ha rájuk nem számíthatunk GDP növekedési potenciálunk erőteljesen csökkenni fog.
A másik ok demográfiai. 500 ezer ember az ötévi magyar szaporulat, sőt a 2011-es történelmi mélyponttal számolva 6 évnyi. Ha ezek a fiatalok külföldön alapítanak családot és ott lesznek gyerekeik, akkor hiányozni fognak innen és az itt maradt szülőképes korúaknak 20 százalékkal kéne többet szülniük, csak ahhoz, hogy őket pótolják. Ez nyilván nem fog menni. Így az összes a lakosság öregedéséből származó problémánk legalább 10 évvel hamarabb ér el bennünket, mint arra korábban számítottunk. Azt jelenti, hogy akár már 10 év múlva finanszírozhatatlan lesz a nyugdíj és egészségügyi rendszer.
A nagy depresszió
A kormánypárti optimizmus, szavazók és politikusok egyaránt azt gondolják, ezek a fiatalok visszatérnek majd. Orbán Viktor egyenesen odáig ment, hogy az ő újraválasztásához kötötte visszatérésüket. Egy álom keretében, ami szerint itt annyira jó lesz, hogy jól fizetett állásaikat otthagyva jönnek haza 2020 körül ezek az akkor már középkor felé lépegető, családot alapított mai fiatalok. Az elképzelés teljesen abszurd és semmilyen történelmi tapasztalat nem támasztja alá. A kivándoroltak nagy része minden hullámnál kint marad, hüvelykujj szabályként 50%. Mivel a folyamat még nem állt meg, a felfutás eltart néhány évig a szám 700 ezer fölött tetőzhet. Így tartósan 350 ezer körüli népességcsökkenéssel és az ő potenciális gyerekeikkel kell számolni.
Hogy a folyamat leálljon, vagy esetleg visszaforduljon, az okokat jó lenne tudni. Alapos kutatás nem készült, de több médium köztük a HVG, Index, készített interjúkat a témában. Ezekből az derült ki, hogy gazdasági okokon túl, a magyar hangulat, a reménytelenség, a helyzet jobbra fordulásának lehetetlensége, a társadalom beteges meghasadtsága sok esetben fontosabb minden másnál. Nem kell meglepődnünk, hiszen voltak kutatások, amik szerint a szavazók 85 százaléka gondolja úgy, a dolgok rossz irányba mennek. A Nielsen világszintű kutatása szerint a magyarok látják a legsötétebben a jövőjüket. Erre persze sokan legyintenek, hogy hát mi már csak ilyen depisek vagyunk. De ez ennél súlyosabb jelenség.
A nálunk nagy gazdasági világválságnak hívott 1929-ben indult válságot Amerikában nagy depressziónak mondják. A kifejezés ugyan politikai befolyás utána alakult ki, de jól leírja a helyzetet. A válságot egyfajta társadalmi depresszióként is felfogják. Amikor az emberek vállalkozó, innovációs szelleme elveszik és ezért a gazdaság nem képes a korábbi szinten fejlődni. A nagy depresszió elérte Magyarországot. Nem csak sima kis magyar rosszkedvűség, hanem a végzetes reménytelenség, hogy a dolgok valaha is jobbra fordulhatnak. Ez pedig már olyan súlyossá vált, hogy komoly társadalmi és gazdasági következményei vannak. Az eltávozó fiatalok ennek a reménytelenségnek a disszidensei, akik teljesen érthetően menekülnek egy kilátástalansággal teli országból.
Orbán és az elveszett remény
Próbálhatjuk a dolgot komplexen szemlélni és okolni az elmúlt 20 évet, de a kilátástalanságot a Fidesz kormányzása tette teljessé. Érdekes módon a nagyon gyűlölt Gyurcsány kormány alatt a magyar kivándorlás a súlyos GDP csökkenés ellenére alacsony maradt. Míg ebben az időben Romániából több mint másfélmillió, Lengyelországból több mint 2 millió ember ment munkavállalónak nyugatra, addig nálunk a számítások szerint 40 ezres volt a szám. Gyakorlatilag nem ment a történelmileg megszokott trend fölé.
A Gyurcsány kormány alatt ugyanis egy dolog nagyon más volt, mint ma. Ugyan sokan utálták, de biztosak voltak benne, hogy a következő választásokon leválthatják és sokan reménykedtek, hogy a választások után jobb lesz. Ez a remény nekik a Fidesz volt.
A Fidesz kormány azonban ezt a reményt meglehetősen gyorsan eljátszotta. Lehet bármit mondani a Fidesz népszerűségéről, hogy még mindig vezeti a közvélemény kutatásokat, hogy van 12,-1,5 millió szavazója, hogy a Békemeneten százezrek voltak, a tények tények maradnak. A választók soha nem látott része apátiában van és igaz, hogy másfél millió ember elfogadja, ami történik, de a maradék jelentős része kezdi nagyon rosszul érezni magát, sokan úgy, mit a kommunizmusban. A Fidesz és szavazói erről nem akarnak tudomást venni. Azt gondolják ez csak balos értelmiségi propaganda és a nép majd megérti, hogy ez a lehető világok legjobbika. De ez nagyon nincs így. Az 1,2-1,5 millió Orbán hívő nem képes sikeressé tenni az országot, ehhez a maradék részre szükség van. Ők azonban nem hívők és nem akarnak részt venni abban a társadalmi kísérletben, amelyben politikusok víziói szerint erőszakkal alakítják át az országot. Amibe beleszólásuk nincs, a tiltakozókat, kritikusokat pedig lenyomják, lehülyézik, lehazaárulózzák. Lehet azt hajtogatni hogy, aki nem érti a forradalmat az nem rendes magyar. De nem szabad meglepődni, ha ezek az emberek veszik a kalapjukat és távoznak és azt mondják, egyétek meg, amit főztetek. Az ilyen politika és átalakítás, még ha jószándékú, lenne, akkor sem érné el a célját, mert több kárt okoz az egyik oldalon, mint amit valaha képes ellensúlyozni a másikon.
Az elvándorlás a rendszer elleni tiltakozás
Egy gigantikus tüntetés folyik a rendszer ellen, amiben jelenleg 500 ezren vesznek részt. Ez a gigantikus békés menet ott masírozik más országok útjain, munkába jár és szórakozni. Ez Budapest utcáiról hiányolt tüntetés a rendszer ellen. Az a jó a demokráciában, hogy sokféle módja van a tiltakozásnak, a gőz levezetésének. Legfőképpen leválthatod a következő választáson, aki nem tetszik. Az érdekképviseletek harcolnak ki változásokat, a kormány irányt vált, ha valami nagyon nem tetszik a népnek. Itt ebből egyik sincs, nincs levezető szelep. Az Orbánnal szemben állók nem lehetnek benne bizonyosak, hogy szabad választások lesznek. Az érdekképviseletek nem érnek el semmit, lenyomják őket, alkotmányba foglalják a nemlétüket. A kormány kitart minden rossz döntése mellett, legyen az Fekete György, vagy röghöz kötés. A rendszer olyanná vált, hogy senki nem akar vele vitatkozni, röhögnek rajta, vagy szörnyülködnek, de nem vitatkoznak. Legyintenek és elmennek.
A teljesítmény ellenes ország
És mindig a leginkább teljesítmény orientáltak mennek el. Mert az olyan rendszerek, amikben az előrejutás nem érdem, hanem párt hűségalapú, nem képesek megtartani, azokat, akik innovatívak, nem akarnak behódolni, akik nem mások protekciójával akarnak karriert csinálni, hanem saját magukban bízva, érdemeik alapján. Az ilyen rendszerek evolúciós gyengéje, hogy a behódolókat, a megalkuvóknak ad szelekciós előnyt, a teljesítményorientáltakat elüldözi. Nem véletlen, hogy annyi sikeres ember van a kommunizmusból disszidáltak között. A valódi teljesítmény nem bírja az ilyen rendszereket. Orbánék persze szavakban tudják, hogy érdem alapú országot kéne építeni. De minden intézkedésük a személyre szabott törvényektől, a minden intézmény élére pártkatonákat állító gyakorlattól, a Fekete Györgyökön át, a csak a Fidesz gazdasági holdudvart jutalmazó üzleteken, a földügyeken át minden azt üzeni, ha közénk állsz neked jobb lesz. Ebből sokan nem kérnek.
A kommunizmusban nem véletlenül voltak lezárva a határok, jól tudták, hogy ha ez nem így lenne, előbb utóbb minden tehetséges ember elmenne. Ennek a rendszernek, amennyiben nem hagy fel a párthűségre épített politikai gyakorlattal szintén ez lesz a sorsa. A röghöz kötéssel ezt maga is elismeri. Előbb utóbb azzal kell szembenéznie, nem marad kivel GDP-t termelni. A népességfogyás gyorsulásával pedig az összes, a társadalom elöregedéséből fakadó problémánk még súlyosabb lesz. Ezek beláthatatlan és helyrehozhatatlan bűnök, amiket sem Matolcsy, sem Orbán nem fog ráolvasással meggyógyítani.
A Fidesz eddig minden ellene tiltakozót megevett reggelire. A diákok megúszták az első étkezést, meglepően keményen tárgyaltak, de a Fidesz néhány csapdájába besétáltak. Úgy néz ki a főétkezést nem ússzák meg. A Fidesz tárgyalási stratégiájával szemben ugyanis mindenki védtelen, aki megegyezésre törekszik, mert a Fidesz nem megegyezni, hanem győzni akar.
A diákság meglepően keménynek bizonyult a múlt évi tiltakozások kapcsán. Úgy tűnt a Fidesz három éve alkalmazott tárgyalási stratégiája velük nem működik. Ennek lényege, megegyezési szándék hangsúlyozása és az ellenfél tárgyalóasztalhoz ültetése. A tárgyalással elhárítja a további tiltakozások veszélyét, aztán megosztja a partnereket, akit szükséges pozícióval, vagy máshogy megvásárol és a végén látszatengedménnyel lezárja a témát. A Fidesz kiszámíthatóan minden alkalommal átveri az ellenfelét. Nem törekszik valós megegyezésre, célja a másik legyőzése eredeti céljának keresztülvitele. Az ügy kapcsán ezt maga Orbán is őszintén bevallotta. „A helyzet úgy fest, hogy most sem lépünk mi vissza a céloktól. … Közösen kitűzött célokat elérjük, hogy milyen úton érjük el, arról mindig lehet tárgyalni, arról mindig lehet kompromisszumot kötni, ott mindig lehet változtatni, de a célokat nem szabad feladni.”
A másik fél, akinek célja a megegyezése mindig veszít az ilyen helyzetben. A játékelméletben ezt a fogolydilemma szituációval modellezik. Ebben az ellenfél következetes átverését tartották a mindig győztes stratégiának. Ez minden ellenfélnél működik is, aki kölcsönös előnyökön alapuló megegyezésre törekszik. Egy kormányzat esetében ez fokozattan igaz. A kormány olyan tekintély, akivel szemben nem feltételezheted a tárgyalások elején, hogy úgyis át akar verni. Nem mondhatod a közvéleménynek, azért nem mutatok kompromisszum készséget, mert valójában át akarnak verni. Ezért bárki, aki ilyen kormánnyal kényszerül tárgyalni, vesztésre van ítélve.
A „mindig csal” stratégiáról azonban kiderült, hogy az életre jobban emlékeztető modellekben képtelen nyerni. Győzelme csak addig tart, míg a bizalmi tőkéje. A kölcsönösségen alapuló, ha csalsz én is csalok, ha nem én sem stratégiákkal szemben nincs esélye. Például a TFT, vagy a nagylelkű TFT (szemet szemért, fogat fogért) legyőzi.
http://donhu.blog.hu/2007/07/22/fogolydilemma_avagy_jol_jar_aki_csal. A diákok voltak az elsők, akik a tárgyaláson félretették a tekintélytiszteletet és társadalmi elvárásokat, vállalták a kompromisszum képtelenség látszatát ezért voltak képesek sokáig kitartani. Ez ellen a mindig csalós stratégia nem működik jól. Orbán azonban jól játssza ezt a játszmát. Észrevette, hogy így nem nyerhet ezért néhány kisebb célt tűzött ki maga elé, amik végül is elérték céljukat.
1. A diákok végig a megfelelő körülményű tárgyalást tartották elsődleges célnak, csak ennek mikéntjéről vitatkoztak. Ez abból a tévedésből indul ki, hogy ha tárgyalunk, akkor meg is egyezhetünk. Nem értették, hogy a tárgyalás valójában a vereséggel ér fel. Nem jutottak el addig, hogy kormányzatot megegyezésre és a probléma megoldására alkalmatlan színben tüntessék fel, akivel egyáltalán nem szabad tárgyalni. Így nem érhették el valódi céljukat, a megegyezést.
2. Orbán fontos célja volt, hogy a diákokat leválassza a politikai pártokról,(vegyék észre, hogy mikor válnak a pártok játékszerévé üzente). Egyrészt így nem válhatott egy ilyen súlyú politikai kérdés a politika részéve, másrészt az ellenzék nem volt képes profitálni az ügyből. A másik oldalon viszont a diákság gyengült, mert nem kapott politikai támogatást.
3. Ügyelt rá, hogy őt tartsák a probléma kezelésére alkalmasnak és felelősnek. Ne merüljön fel olyan, hogy ezt más politikai erőnek kell megoldania a választások után. Pedig a választások közel vannak, a kérdés a jövőről szól és politikai, a diákoknak a főbb politika szervezetekkel tárgyalniuk kellett volna. Ebben az esetben a kormány defenzívába kerül és megegyezési kényszer áll elő. A diákok nem vették észre, azzal kényszerítik a kormányt megegyezésre, ha nem tőle várják a megoldást.
4. Orbán nem emelte fel saját szintjére a diákokat, így magát a problémát is bagatellizálta. Diákok nagyon szerettek volna vele tárgyalni, de erre nem volt hajlandó, helyette inkább látványosan hírességekkel fotóztatta magát a FIFA-nál.
5. Fontos volt, hogy az egyre egységesülő és együtt mozgó diákszervezeteket valamilyen módon megossza. Ezért a tárgyalásokra már nem hívta meg a HAHA-t. Amikor a HÖOK ezt elfogadta, besétált a csapdába és a kormány forgatókönyvének, vagy egyéni érdekeinek megfelelően cselekedett.
6. Az Orbáni tárgyalási stratégiának fontos része, hogy az egyéni érdekek gyengítse ellenfeleit. A háttérben ezt folyamatosan alkalmazzák. Ez a „vedd meg, vagy ha nem tudod pusztítsd el” stratégia, amit gengszterfilmekből ismerhetünk.
A tárgyalások végkifejlete, ezúttal még az átlagosnál is nevetségesebb és átlátszóbb. Jó szándékkal nehezen érhető miért sétálnak bele a diákok a csapdába. Az még viccnek is rossz, hogy meghatározott pontszám felett lehet ugyan ingyenes az ominózus 16 szak, de olyan magas a pont, senki nem jut be. Ez fájdalmasan hülyének nézi a másik oldalt és nehéz szabadulni a gondolattól, hogy ilyet senki nem ír alá jó szándékúan.
Ennek ellenére a diákok lehetősége még mindig nem múlt el, hogy valódi kompromisszumra kényszerítsék a kormányt és az országnak megfelelő rendszert vezessenek be. Ehhez a Fidesz gyenge pontjára kell tapintani. Orbán attól fél a legjobban, hogy a diákság az ellenzékkel dolgoz ki közös programot, velük egyezik meg. Az ellenzék úgy vág neki a választásnak, hogy a diákság által szentesített oktatási programja van. Attól eltekintve, hogy egy ilyen program az országnak jól jönne ez a lehetőség a diákságot felértékelné és a Fidesz sokkal gyors engedményekre kényszerülne. Ezt első körben sikerült kivédeniük, arra játszottak rá, hogy a diákok szeretnek politikailag függetlennek látszani. A dolog persze érthetetlen, mert ha a diákok tárgyalnak a politikai paletta egyik oldalával, a Fidesszel és a kormánnyal, akkor tárgyalni kéne a másik oldallal is. Főleg úgy, hogy a választások közel vannak és semmi garancia arra, hogy a Fidesz kormányoz tovább.
Racionálisan tehát kötelező lenne az ellenzékkel is tárgyalniuk. De van ennél politikusabb és nehezebben támadható módszer. A diákság kezdjen el kidolgozni egy konszenzuson alapuló hosszú távú programot. Ehhez hívjanak össze egy oktatási kerekasztalt, mert olyan program kell, amit minden szereplő elfogad. Legyen ez a Nemzeti Együttműködés Oktatási Kerekasztala. Ide minden fontos szereplőt meghívnak, kormány, ellenzék, szakmai szervezetek. Ha megteszik, két napon belül meglesz a megegyezés, de az még jobb lenne, ha végre egy mindenki számára elfogadott finanszírozható oktatási koncepció születne
A gond ezzel a megoldással az, hogy a Fidesz ezt a diák és tanár szervezeteket egymásnak uszításával próbálná kivédeni. Ez a probléma azonban legyen a szervezetek gondja.
Bogár László Fideszes ideológus igazolta, amit sejtettünk, hogy Orbán a dél-amerikai modellben látja Magyarország jövőjét. Ahol a felső 10 ezer kiváltságokat élvez, a középosztály elsüllyed és a társadalom alsó harmada pedig a létéért küzd. Ez a modell kedvezőbb a felső tízezernek, mint a szocializmus, de mindenki másnak tragikus olyan országban élni, ahol 3 millió ember azt eszi, amit lopni tud magának?
Matolcsyt akár Bogár László szócsövének is tekinthetnénk, mert Bogár vízióit valósítja meg az elmúlt 3 évben. Bogár László most viszont Orbán szócsövének szerepében jelent meg a Heti Válaszban egy pillanatra és ahogy ez lenni szokott utána cáfolta magát. Ennek ellenére, amit mondott nagyon sötét jövőt vetít Magyarország elé.
„A magyar népességnek legalább a harmadát végképp elveszítettük, mert már nem rendelkeznek azokkal a képességekkel, tulajdonságokkal, melyek segítségével beilleszkedhetnének egy normálisan működő társadalomba. … Orbán Viktor látja ezt a csapdát, csak nem beszélhet őszintén a valóságról - mondja a közgazdász. Nem derülhet ki, hogy ezeket az embereket igenis ott kell hagyni az út szélén, mert ha nem így teszünk, akkor a többiek soha nem fognak célba érni.”
Bogár, végül is azt mondja, hogy a Fidesz minden ellenkező kommunikációja ellenére a dél-amerikai modellt próbálja megvalósítani. Ezzel részben nem okoz nagy meglepetést, mert nélküle is látszott, hogy Orbánék 3 éves politikája ebbe az irányba viszi az országot. Ehhez érdekes adalék, hogy 2011- ben Orbán még a „senkit nem hagyunk az út szélén” szlogennel népszerűsködött. A populista, egy személy által irányított politika, a felső tízeznek kedvező adó és gazdasági rendszer. Capcured state, amikor az oligarchák képesek törvényalkotást saját érdekében felhasználni. Kasztosodás az oktatáshoz való hozzáférésben, a szociális háló eltűntetése, romló közszolgáltatások, a közigazgatás pártirányítás alá vonása és működőképességének csökkenése. Multi ellenesség, államosítások, értelmiség ellenesség, stb stb. Erről írtunk már: http://mkovacstibor.blogspot.hu/2012/05/rabszolgak-lazadasa-az-orban-rendszer.html Hiába tudtuk ezt, most mégis sokkolóan hangzik egy főideológus szájából, mert azt igazolja, hogy ők ezt valóban tudatosan teszik, és azt hiszik működni fog, sőt ez az egyetlen út. A felső tízezer tagjai számára sok máshol nem található előnyt jelent a dél-amerikai modell. Teljesítmény nélküli sikerek, privilégiumok, törvény felettiség, olcsó munkaerő, szolgahadak. Számukra sokkal jobb, mint a szocializmus, mert fogyasztásukat és szabadságukat semmi nem korlátozza. A középosztály és a dolgozók azonban nagyon megszenvedik és az ilyen országokban a hétköznapi élet rémisztő tud lenni. Hozzá kell tenni, Magyarországon már jelentkeznek az első negatív hatások. A romló közbiztonság, a mélyszegénység terjedése, a belső társadalmi feszültségek robbanáshoz közeli növekedése, a szélsőségek erősödése.
Bogár abban igazat mond, hogy van 3 millió körüli olyan ember, akivel nagyon nehéz modern országot építeni. A funkcionális analfabéták számát 25%-ra teszik egyes kutatások a munkaképes korúak között. A mélyszegények száma is hasonló számokat mutat. Ennek a helyzetnek a megoldása nem egyszerű feladat és óriási teher a társadalmon. De épeszű ember nem gondolhatja, hogy ennek egyetlen megoldása ezeknek az embereknek az út szélén hagyása, amin valószínűleg az ingyenes közszolgáltatásokhoz (oktatás, egészségügy, szociális rendszer) hozzáférésének megvonását kell érteni.
Ennek ellenére a Fidesz ebben az irányban halad. Ha ez gyorsul, már néhány éves távlatban a gazdagabb környékek sorompóval való elzárása a bűncselekmények számának exponenciális növekedése lehet a következménye. Bekövetkezik a nagyvárosokban üresen álló lakótelepi lakások (Budapesten 100 ezer lakás áll lakatlanul) szegények általi elfoglalása, cigány és egyéb szegény gettók kialakulása. A bűnözés olyan szintre nő, amit ma el sem tudunk képzelni és ezt bizonyosan nem tudja az állam rendvédelmi eszközökkel kezelni.
Dél-Amerika csak néhány Bogár László féle ködevőnek tűnik olyan álomvilágnak. Ahol a globalizációtól való függetlenség és a nemzeti vagyon feletti erős állami kontroll akadályozza meg a nyugati pénzszivattyúk működését. Az Bogár félék szemében hősök a Chávez-ek, pedig a valóság ezekben az országokban félelmetes. Chávez egy kvázi polgárháborús helyzetben tartja országát, ami olyan mélyen megosztott, hogy még Magyarország is csak ipari tanuló hozzá képest. Az olajból származó bevételeiből csak azért képes megélni, mert az olaj ára tartósan magas a világban, pedig kitermelési kapacitása már a fele csak a hatalomra kerülése előttinek, mert az állami vállalatok nem képesek normálisan működni. Az állam sok mindenre rátelepszik, de a közbiztonságra ennek ellenére nem jut elég erőforrás.
Ez az, ami a legmegdöbbentőbb, és amitől a középosztálynak legjobban rettegnie kell. A 30 milliós országban, békeidőben 16 ezer embert gyilkolnak meg évente. Ez a magyar ráta közel 20 szorosa, mintha nálunk évente 5300 gyilkosság lenne. Naponta 15. El tudjuk ezt képzelni?
A helyzet nem sokkal jobb a többi dél-amerikai modell szerint működő országban sem. Bogár azt mondja, hogy azért kell ezt a hárommillió embert az út szélén hagynunk, hogy a többiek célba érhessenek. Hol hagyjuk őket? Zárjuk táborba, mint Bayer mondja, vagy alapítsunk nekik új országot Békés megyében, ahogy Spiró? Ennek pont az ellenkezője igaz. A középrétegeknek elemi érdekük, ha nem akarnak rettegésben élni, hogy kezdjünk valamit ezzel a 3 millió emberrel. Elméletileg sem lehet egy 10 milliós pici országot úgy sikerre vinni, hogy 3 millió munkaképes emberről lemondunk. A megélhetésinek nevezett bűnözésre nem ad törvényi és erkölcsi felmentést semmi, de ettől még tény, hogy minél szegényebb egy népesség, annál nagyobb lesz a bűnözés. Lehet ezt elítélni és követelni a rendteremtés, de nem fog menni. Ezt csak a felemelkedésük tünteti el. Ezért ezt nem lehet felelős kormánynak feladni.
Bayer cikke rávilágított arra, hogy a Fidesz képtelen a cigánykérdést kezelni, Bogár kiterjeszti a problémát minden szegényre. De mindkét vélemény beismerése annak, hogy a Fidesz nem tud mit kezdeni az ország legkomolyabb problémáival. Orbán minden gondra a központosítás erősítésével válaszol. A kezelés pedig csak rendvédelmi jellegű lesz ebben a világszemléletben. Az állam azt tartja feladatának, hogy ezeket az embereket távol tartsa a közszolgáltatásoktól, az oktatástól és valahogy megakadályozza a bűnözésüket. Ez sehol nem sikerült és ne is akarjunk egy olyan országban élni, ahol ezzel próbálkoznak. Legalábbis, ha nem vagyunk a felső tízezer része.
