Hozzájárul-e Európa az "Orbán rendszer" konszolidációjához?
Címkék: orbán schulz konszolidáció pártállam euroszkepticizmus eu-imf megállapdás a törvény én vagyok sheppele
2012.01.29. 11:56
Orbán rendszerének ma érdekévé vált az IMF-EU megegyezés, mert ez szükséges alkotmányos művének konszolidációjához. Orbán a megegyezés érdekében az amúgy csak finoman használt fegyverrel, az euroszkepticizmus erősítésével zsarolja az EU-t. A gyors megegyezésnél azonban az Unió nagyobb hibát nem követhetne el, mert ezzel konszolidálná pártállami rendszerét, amiben Orbán bátran állíthatja: A törvény én vagyok!
Orbán még néhány hónappal ezelőtt is azt gondolta, az EU nem ellenfél, mert túlbürokratizált és cselekvésképtelen. A média törvénynél bejáratott módszerrel egyszerűen megvezethető. Hiába látnak át a szitán, nincsenek eszközeik arra, hogy ennek érvényt is szerezzenek. Ráadásul akkor érdekeit jobban szolgálta a konfrontáció, mint a megegyezésre törekvés. A világ azóta nagyot fordult. Egyrészt az EU láthatólag megunta, hogy hülyének nézik, ahogy Martin Schulz találkozójukon szó szerint megfogalmazta, és keményebb, immár nem bürokratikus, hanem politikai eszközökkel lép fel Orbánnal szemben. Ezen is túlmenve, láthatólag elkezdtek politikai alternatívát keresni, olyat, akire hosszabb távon számíthatnak Magyarországról. A január elejei operaházi tüntetés azt az üzenetet küldte, hogy az ellenzék erős és Orbán politikai eszközökkel talán engedményekre kényszeríthető. Orbán egy pillanatra lépéshátrányba került.
A másik oldalon is történt egy változás és ez még fontosabb volt. Orbánt ugyanis nem az igazodás kényszer vitte vissza az EU-hoz, hanem, hogy időközben az ő érdekévé vált a megegyezés, mert befejeződtek a közjogi változások, elkészült az „Orbán rendszer”. Amelyről Kim Lane Scheppele a Princeton egyetem Magyarországot jól ismerő alkotmányjog professzora azt mondja az még nem diktatúra ugyan, de pártállam, mert a Fidesz a társadalom minden lényeges területét közvetlenül, tudja befolyásolni és saját hatalmának szolgálatába állítani. A törvényeket pedig szabadon igazíthatja politikai céljaihoz megfelelően. A nagy mű elkészülte után Orbán minden erejét annak konszolidációjára tudja fordítani, ehhez szüksége van az EU-IMF megállapodásra. Az EU ezzel óriási fegyvert kapott a kezébe, hogy Orbánt jobb útra térítse. Ő azonban vérbeli politikusként nagyon gyorsan feltalálta magát és szokásához híven agresszív, erőre alapozott tárgyalási stratégiát kezdett építeni.
- Európai körútra indult a külföldi sajtónak adott interjúkat, amikben egy békés, kompromisszum kész miniszterelnök képét mutatta és Magyarországot Európa áldozatának tüntette fel. Ahol a hatalmas elnyomó rendszer, óriás erővel és nem érvekkel kényszerít ki olyan változásokat hazánkban, amik külföldi körök érdekeit szolgálják. A Bildben adott interjúja volt ennek a csúcsa „Az erő előtt hajlunk meg nem pedig az érvek előtt.” A Bild Európa legnagyobb példányszámú lapja és ráadásul német. Hogy az üzenet megértették azt Markus Löninget, a német kormány emberi jogi politikáért és humanitárius segítségnyújtásért felelős megbízottjának szavai igazolják, aki "színtiszta provokációnak" nevezte szavait. Löning szerint a kormányfő azt a benyomást kelti, mintha nem is az EU érvei, hanem Brüsszel hatalma előtt hajolna meg, holott a demokráciát tekintve "legalábbis aggasztó" folyamatok bontakoztak ki Budapesten."
- Orbán rájött, hogy annyi sajtó nyilvánosságot kap a világban, hogy ezzel már érdemes valamit kezdeni. Tulajdonképpen élvezi is, hogy végre kitörhet a szűk magyar politikai piacról és a világon jegyzett politikussá válhat. Egy kis ország hős miniszterelnökének szerepében tetszeleg és láthatóan médiáját arra használja, hogy az euroszkeptikusok szimbólumává váljon. Szintén a Bild interjúban ezt mondta: „Kiállunk az értékeink és a nemzetünk mellett, még ellenszélben is. És még akkor is, ha orkán erejű az ellenszél." Ezt kiegészíti azzal is, hogy a keresztény értékek védelmezőjének állítja be magát, mintha alaptörvényét csupán azért támadná a baloldali-liberális Európa, mert abban utalások vannak a kereszténységre. Ez olyan jól sikerül, hogy Európa jobboldali undergroundja ma ezt már készpénznek veszi.
- A hónap közepén a Jobbik kimegy zászlót égetni, így lesz egy komoly szimbóluma a növekvő EU ellenes hangulatnak. Nem állítható, hogy ehhez a Fidesznek köze lenne, de bizonyosan jól jön neki és használható a felépített új stratégiában.
- A legfontosabb pedig, hogy bizonyítsa Európának, hogy Magyarországon nem érdemes politikai bevásárló körútra indulni, mert itt ő az egyetlen alternatíva. A Fidesz tábor megcsinálja a Békemenetet, ami tulajdonképpen a fideszi cinikus kettős beszéd értelmében hadüzenet az uniónak. A „Nem leszünk gyarmat” főszlogen és sok EU-USA ellenes üzenet, mind világos beszéd. Orbán mögött áll egy „hatalmas” tábor, ami hajlik az EU ellenességre. Ezeket csak Orbán képes keretek között tartani, de Európa viselkedése a tábort akár a Jobbik karjaiba is hajthatja.
Ilyen előkészületek után kétszer is elmegy Brüsszelbe, nyilvánosan kompromisszum késznek mutatkozik, de meg is megzsarolja a vezetőket, a jobbratolódás veszélyével. Schulcz-val való találkozáson sajtóhírek szerint ezt mondja: „Magyarországon eddig a közvélemény majdnem teljes mértékben Európa-párti volt, de ami most zajlik, az megváltoztatja a hangulatot az országban. – Nekem ez nem tetszik. Megpróbálom a jobbközép szavazókat Európa-párti vonalon tartani, de ez hatalmas feladat, ami egyre nehezebbé válik – mondta Orbán Viktor.”
A politika nyelvén az üzenet egyértelmű, Európa nem lehet túl kemény, mert annak következményei lesznek, akár az egész Unióban nőhet az euroszkepticizmus. A Fidesz kormány már korábban is élt azzal, hogy magát próbálja beállítania az egyetlennek, aki a szélsőségektől, képes megvédeni Magyarországot, aki a Jobbik erősödését képes megállítani. Ezt a kicsit túldimenzionált veszélyt nagyon komolyan veszik nyugaton. Arról most nem érdemes beszélni, hogy Orbán nagy igyekezetében a Fidesz tábor egyre nagyobb részét teszi fogékonnyá a szélsőséges nézetekre.
Az új helyzetben Orbán tárgyalópartnerei láthatólag megértették az üzentet és nem tetszett nekik. Schulcz közös sajtótájékoztatójukon Orbánt egyértelműen kétszínű ravasz politikusnak nevezte mondván: „(OV) Brüsszelben az európai retorikát teszi magáévá, Budapesten pedig ugyanezt a retorikát vádolja – mondta az EP-elnöke, hozzátette: az európaiak nem hülyék, és semmit sem lehet kizárni. – Azt tanácsolom, úgy játsszuk ezt a játékot vele, ahogy szükséges.”
Orbán, mint mindig újra az erő nyelvén „játszik”. A szélsőjobboldali veszély elhárításáért cserében úgy szeretné megszerezni az általa immár vágyott megegyezést, hogy azért minél kevesebb engedményt kelljen adnia. Az Ecofin döntése, ami szabad utat adott a túlzott deficit eljáráshoz, Barosso mogorva arca és szűkszavú közleménye azt mutatják, az EU-ban egyelőre nem ijedtek meg és a lehetőségekhez képest ők is igyekeznek keményebben játszani. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a gazdasági köröknek látszólag érdekük a gyors megegyezés. Ezzel az EU megkapta történetének egyik legnagyobb feladványát, mert egy gyors megegyezés és az IMF pénze legitimálja és megerősíti Orbán rendszerét. Sőt azt üzeni, az EU jóváhagyta a magyarországi változásokat. A megegyezéssel gyakorlatilag szabad kezet adnak Orbánnak, hogy folytassa, amit elkezdett, a hatalom saját kezébe történő összpontosítását. Az EU pedig elveszti legerősebb fegyverét vele szemben és gyakorlatilag a pálya széléről kell figyelnie, hogyan konszolidálja a demokrácia szempontjából erősen megkérdőjelezhető közjogi rendszerét. Az EU csapdahelyzetét legjobban a jegybank függetlenségének kérdésével lehet bemutatni. Ez áll az egész alkudozás központjában, miközben Orbán számára lényegtelen kérdés, mivel Simor mandátuma jövőre lejár és jelenleg sem lehet nélküle döntéseket hozni a jegybanktanácsbeli erőviszonyok miatt. Így mégha minden kérdésben maradéktalanul enged is az EU-nak, a lényeg, a pártállami a hatalomkoncentráció abnormális szintje akkor sem változik. Amiben ugyan minden törvényesen keretek között zajlik, de csak azért, mert Orbán elmondhatja magáról: A törvény én vagyok!
Az EU-nak el kell döntenie, hogy elősegíti ennek a rendszernek a konszolidációját, ami egyre csökkenti egy demokratikus fordulat esélyeit, vagy fenntartja a bizonytalanságot, ami veszélyes a gazdaságra. A gyors megegyezés ebben a helyzetben kapitulációval érne fel, az EU olyan vereségével, amit nehezen heverne ki. Ez egy kiábrándulási hullámot indítana el a mai EU pártiak körében. Egy gyenge Unió képét mutatná, amely saját határain belül képtelen megvédeni a demokrácia és az EU híveit a pártállami nyomulással szemben. Ezzel szemben az EU a keménységgel csak a ma amúgy is euroszkeptikusok felháborodását növelné. Ez kevesebb kárt okoz, mintha Európa pártiak tömege ábrándulna ki és nem csak Magyarországon. Látható tehát, hogy az Unió kevesebben veszít egy kemény tárgyalással, mintha enged a gazdasági nyomásnak vagy beijed egy „Nem leszünk gyarmat!” felirat mögött felvonuló tömegtől, akik minden jószándékuk és becsületességük ellenére statisztái lettek egy politikai játszmának.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emkovacs.blog.hu/api/trackback/id/tr95227966
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.